Kalandiparos São Paulo-ban

A foci VB két legnagyobb házigazdája: São Paulo-ban hangzik fel a VB első sípszója, Rio-ban dől el az utolsó játékon, hogy ki viszi haza a kupát.

Lássuk a két városban tartott meccsek listáját.

Na így állunk. Izgulunk, örülünk.

Ubatuba gyarmatkorabeli pirinka temploma, melyről most nem fogok történelmi lajstromot kántálni, inkább meghívok mindenkit egy kis sétára. Bemegyünk, kijövünk, megmustráljuk.

Szeretettel.

Mert Ubatuba-ból soha nem elég.

Mint ahogy a ”Nékem csak Budapest kell’ című dalban:

‘Imádom forró szerelemmel.’

(Budapestet is, még szerencse, hogy földrajzilag több szeretőnk is lehet.)

(Kinek milye. Nekünk Ferink, itt Máriák… több millió.)

Oh, mi a kép és a név között az összefüggés? Így hívják ezt az oldalazó kis tengerparti pajtást. Felbuknak és Woody Allent imitálva, teljes inkognitóban settenkednek a homokban – szigorúan oldalirányban.

Senhores e senhoras: Maria Farinha.

Néha úgy képzelem el, hogy az égen található csillagok mindegyike egy-egy híres brazil dal. Annyi fülbemászó, kellemes, vídám, lábalávaló, egyszóval fantasztikus zenéjük van, amihez jókora agyi kapacitás kell, hogy az ember észben tudja tartani. Megannyi állam és régió zenei stílusa, hangszerei, hangszíne. Gyógyszer ez minden nyavalyára.

A brazil színházi világ egyik legkedvesebb és mindenki által ismert örökmosolyú dívája, a magyar születésű Eva Todor.

Fodor Éva 1919-ben született Budapesten, első színházi szereplései még Budapesthez köthetőek, ahol kisgyerekként táncolt az Operában. Családja az I. világháború utáni gazdasági nehézségek elől menekülve 1929-ben úgy döntött, Brazíliába költözik. A kis Éva érkezésük után rögtön, a rákövetkező évben folytatta balerina karrierjét a rio-i Nagyszínházban.

Színészi karrierje sem váratott sokáig: első szerepét 12 évesen kapta meg.

17 évesen a színház igazgatója megkérte a a fiatal színésznő kezét, ezek után pedig sorra írta az Éva személyiségére szabott darabokat.

A színésznő rendkívüli képességét a naív komika szerepében már ekkor megcsillogtatta.

Fiatal kora ellenére nagysikerű darabok legfőbb csillaga volt. Megalapította az ‘Éva és az ő művészei’ nevű társulatot, ahol a korszak legnagyobb színészeivel dolgozott együtt a ’60-as évek végéig.

A komédia nagmestere skatulyából a 60-as évek közepétől megjelenő drámai szerepeivel sikerült kilépnie.

Első filmszerepét 1960-ban kapta A két tolvaj szerepében, ami a korszakot fémjelző chanchada vígjáték filmirányzat egyik utolsó darabja volt.

 (Os dois ladrões – A két tolvaj tükör jelenete, a brazil filmművészet egyik epikus részlete.)

Az igazi sikert végül a televízió hozta meg a színésznő számára, aki 21 szappanoperában és minisorozatban szerepelt.

A TV sorozatok sorában, mind közül a leghíresebb a Locomotivas-ban (1977) nyújtott szerepe.

 Részlet a Locomotivas sorozatból, melyben a mi kedves Isaurank (Lucelia Santos) is szerepel. Eva Todor az 5. perc után tűnik fel a színen.)

Utolsó TV-s szereplése a Magyarországon is nagy sikert aratott India – Álmok útján  (Caminha da Índias) sorozatában szerepelt, ahol a brazil közönség által annyira kedvelt Dona Cidinha szerepét játszotta.

 (Részlet az India-Álmok útján című sorozatból Eva Todor, Dona Cidinha szerepében, a tipikus világoskék öltözetében és azzal a bizonyos utánozhatatlan huncut mosollyal.)

Utolsó filmes szereplése a Meu nome nao é Johnny című 2008-as nagyjétákfilmhez köthető. (lásd a képet.)

A cikkhez szükséges anyaggyűjtés során gondolom a művésznő életének a töredékét sem sikerült megismernem, mégis olyan mesés gazdagságú életútba sikerült betekintést nyerni, ami sok-sok ember álma. Brazília legkedvesebb Dona Eva-ja 94 évesen mai napig eleget tesz meghívásoknak, interjúknak, összejöveteleknek, kihasználva az élet minden apró, boldog pillanatát. Bárcsak találkozhatnék a művésznővel, adhatnék egy jó, nagy mackós, brazil ölelést, ő pedig azokkal az örökkön mosolygó szemeivel fogadva elmesélné a brazil színművészet egyik legtermékenyebb, legszínesebb és valószínüleg leghosszabb életútját. Dárga Évike néni, remélem nem veszi tolakodásnak, de azt hiszem, kutyakötelességem Önt felkeresni.

….

(A Magyarok és híresek Brazíliában sorozat korábbi szereplői:)

Marika Gidali, a modern, brazil balett megteremtője

Mestre da luz (a fény mestere), Thomaz Farkas

Tihany, a cirkuszok pápája

Edificio Martinelli,Dél-Amerika első, legmagasabb felhőkarcolója

Ofner, az édességek királynője

Karácsony előtt ugribugrizzunk még egy kicsit és örüljünk a jövő évi kupának.

(Tudjuk, káosz van bőven, nehézségek és legfőképp egy veszettül acsargó nép. Kár, nincs nagyon, akivel megoszthatnám az eufóriám, haragszom is néha rájuk, hogy itt még örülni sem lehet. Pedig… hát a köret tényleg lenyűgöző. Hogy lesz, mint, a színfalak mögött mi lesz… meglátjuk.)

A szamba nemzeti napja alkalmából egy kis zárójeles megjegyzés mindnyájunk megnyugtatására: Hölgyeim és Uraim, nem, nem minden brazil tud szambázni (Kicsit nehéz volt elhinni először.) Én több emberrel talákoztam, aki nem tud. Itt is tanulják. Szóval ugyanúgy ahogy mi is bambán riszáljuk a csárdásra, itt is megy a ritmusos totyogás. Viszont azok, akik tudnak… Meu Deus do ceú, égiekkel játszó földi tünemények ők, istenségnek látszóak is (nem csak látszóak… azok ők.)

Ma van a szamba nemzeti ünnepe!
Személy szerint csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, mindig libabőrös leszek, amikor meghallom azt a bizonyos bevezető dobszót. Csak arra tudok gondolni a nagy eufória közepette, hogyan lehet élni enélkül!

(Igen, a mai napig nem sikerült megtanulni SEMENNYIRE sem rázni a hátsóm.)

Hát akkor egy grándzsi párábéjnz!