Kalandiparos São Paulo-ban

Maragogi, Alagoas.

( A karácsonyi világítással feldíszített pálmafák… vitték a pálmát 🙂 )

Épp sárkányt eregetünk a napnyugtában.

Boldog karácsonyt, Feliz Natal, Merry Christmas, Joyeux Noel!!!  Kicsit megkésve, bár a plusz 2 napot már alapnak tekintem. (A kép tényleg 24-én készült.)

Sok-sok szeretettel! Egy hatalmas ölelés, egy jó beszélgetés és vihorászás azért jó lett volna veletek.És persze Arieleset játszani a habok között.

Helyszín: Maragogi, Alagoas.

millió puszi

(Annál leleményesebben és elragadóbban.)

A képet a híres recifei kerámiatorony alkotójának, Fransisco Brennand műhelyében láttuk.

Ez a káprázatos tűrkizkék a hófehér homok, a kristálytiszta víz és a magas sótartalom eredménye. Mennyei, paradicsomi… trópusi. Ez a Maragogi nevezetű tengerpart, ahol 6 napot töltöttünk.

Hát ezért tüntem el egy pindurkát.

Maragogi, Alagoas állam tucatnyi gyöngyszemeinek egyike. Azt mondják itt vannak a világ leggyönyörűbb tengerpartjai. Egyetértek.

A brazil Amszterdam, ahogy a helyiek hívják.  Európai stílusú (holland és portugál) épületekből álló történelmi központtal, földből kinövő vadiúj negyedekkel és a híres tengerparti körúttal.

Mintegy 500 képet készítettem a tengerparton, fenn Észak-keleten, azaz Nordesten (amit magyar fonetikával írva nordeszcsi-nek ejtenek). Egy halom gyönyörű emlék. És még mindig van egy pár, amit örömmel megosztok, mert csodaszép. A napfelkeltét nem hagyhattam ki  ezen a helyen sem. Bár felhős volt az ég pereme, amikor a nap felkelt, így is megérte felkelni azért a pár meghitt pillanatért. Kuporogtam egyedül a homokban a tengerparton  és vártam, hogy a napsugarak előbukkanjanak. Íme.

Nem vagyok valami profi fotós és nem is nagyon akarok villogni turista létemmel. Inkább a paparazzi kategóriába sorolnám magam. Igyekszem észrevétlenül kattogtatni, minden feltünés nélkül megörökíteni azt, amit épp látok, ahogy érzem. Oda sem nézek, csak katt-katt-katt. Meg tudom nézni később a számítógépen. Meglepetés. Ezen a képen teljesen véletlenül sikerült megörökítenem azt az életképet, ami a brazil tengerpartra jellemző: naphosszat partot róvó, lelkes és sohasem lankadó árusok hadát, akik mindenféle hasztalanságot árulnak. Paparazzi voltom legnagyobb érdeményeként mégis azt tekintem, hogy sikerült megörökítenem a kép bal oldalán feszítő pocakgyurkót, aki kapitányi szigorral kémleli a partot és gömbölyíti azt a csodaszép kis bendőjét.

Piscinas naturais – na fordítói tudásom ezennel csődöt is mondott. Hogy a sunyiba fordítsam ezt le értelmesen? Természetes medencék tükörfordításban. A lényeg, hogy apálykor a koralzátonyok  között kisebb-nagyobb természetes medencék alakulnak ki, ahol lehet búvárkodni és mindenféle szépséges halacska hülyíti a lelkes turistát. Tényleg nagyon szép. A vitorlások, a tenger színe és naplemente a pálmafák mögött viszont még annál is szebb látvány.