Ezt az  csodaszép kis palotát teljesen véletlenül fedeztük fel, hullafárdtan, miután végigszántottuk a központ lepukkant, mocskos negyedeit. Ezt a képet a Neten találtam, összehasonlíthatatlan a látvánnyal, amibe belefutottunk. Ugyanis mi este voltunk, kimerülten, nyügösen, csak arra gondolva, hogy aludhassunk. Ráadásul az utcáról nézve afféle ízléstelen, giccses épületnek tünt, ami max low-budget horrorfilmekhez használnak. Bementünk az udvarba és ebbe a kis gyönygyszembe bukkantunk. Apró kis lámpák, gondozott kertecske és nagy, kövér macskák minden kis kapualjban.  Nyugalom szigete a nagy betondzsungelben.Ez az igazi időutazás. Minden fárdtságunk egy pillanat alatt elillant és csak ott ücsörogtünk megszeppenve, boldogan és terveket szövögettünk arról, hogy mit, hogyan csinálnánk, ha miénk lehetne ez a mesés kis palota – a brazil metropolisz kellős közepén.

Ezt nemsokkal érkezésem után, újév után láttam.Eddig boldog…és remélem, hogy sikerül elkezdeni az alkotó, megvalósító ámokfutást is – ha már ilyen inspiráló közegben lehetek

Ez a város! Ez az általános tájkép, ez az, ami a legtöbb épület érkélyéről látható… azaz, elnézést. A szerencsésebbeknek megadatik ez a szép kilátás. A legtöbb helyen maximum a szomszéd WC-jébe lehet belátni (minden túlzás nélkül). Olyan közel és olyan összevisszasággal építették a legtöbb épületet, hogy bármely szögből részesei lehetünk mások magánéletének.

Ha az ember a város központjában lévő, belföldi reptéren száll le, úgy érzi, mintha megérintené a felhőkarcolók tetejét.

Kopott, fényét veszített felhőkarcolók, vagy éppen hiperpuccos,  olykor giccses épületek a gazdagabb negyedekből. Természetesen egyre több vadiúj, fényes, ultramodern lakópark is van, különleges építészeti megoldásokkal. Nagyon sok klasszicista stílusú (!) felhőkarcolót láttam…nem viccelek. Először nem hittem a szememnek. Szép, faragott erkélyes, boltíves, kő berakásos…felhőkarcolók. Sao Paulo egy építészeti gigaolvasztótégely, ahol MINDEN stílus megtalálható, békés együttlétben, boldogságban. Velünk szemben is egy pirinka, gyarmati stílusú házikó mellé van tapasztva egy nagy randa, 30 emeletes monstrum. A mi lakásunk is egy ilyen, kívülről nem a legmutatósabb, de belülről annál frankóbb épületben van.

Mutatok majd olyat is, hogy el sem hinnétek, hogy mindez ebben az országban található.

Na de addig is…pici ízelítő. Az utolsó képen van a mi épületünk is – az egymáshoz tapasztott, préselt épületrengeteg egyike..valahol középen.

Ezek a graffitik a házunk előtt találhatóak. A felújítás alatt levő parkot kerítették el ezekkel a bádog lemezekkel. Jó ideje tarthat a park felújítása, ha az egész területet körbeölelő teljes felületet kihasználták. Én imádom. Mindenhol, a legváratlanabb zúgokban, stílusban és üzenettel. Mindig is tudtam, hogy a brazilok vizuális főmuftik. Sosem voltam egy szakértő, de teljesen odavagyok ezekért a ‘mesterművekért’ és megszállottá váltam- mindenhol ezeket fürkészem. Már csak meg kell örökíteni őket.

Rengeteg szép, kevésbé szép, régiés új, kidolgozott vagy csak  firkantásképp. Megvan a tipikus, helyi tipográfia is (ők tupográfiának nevezik), ezekkel az ívelt, vékony betűkkel. Sok-sok képet készítettem graffitikről, mindenféle képekről, amik az utcákon találhatóak. Remélem idővel sikerül még többet, több helyről is megörökítenem.