Banánfa São Paulo belvárosában, annak is az egyik legforgalmasabb sugárútján, a 9 de Julho-n.
(Nagy ‘bosszúságomra’ ekkor szinte alig volt autó az úton. )
Kilt, egy “másik” kultúra fellegvára
São Paulo-ba költözésemkor az egyik legelső és legfurcsább épület, ami felhívta a figyelmem, ez a lakásunk melletti sarkon található, kis giccses kastély volt. Nem igazán értettem, hogy milyen funkciót tölthet be az épület, a mellette lévő, híres (de pár éve porrá égett) színházzal összekapcsolva arra a következtetésre jutottam, hogy ez is valami kulturális intézet lehet. Somolyogtam kicsit a naív, gyerekes, izléstelen stíluson, de ahogy már egyszer említettem a “megértő, fejlett országbeli, európai hozzáállásunkat”, elnéztem ezt a kis izlésficamot.
A skót stílust, a ismeretlen nemzetek zászlóit és a viharvert, szürke Che Guevarakat a partizánokkal nem nagyon tudtam beazonsítani.
Az esti kivilágításban egész mókás színt adott a környékünknek. Volt benne valami ünnepélyes.
Kerengtek a hírek, hogy le fogják bontani az épületet, hogy parkolóházat építsenek a helyére (mennyivel fontosabb ugye), de sokáig nem történt semmi. El is felejtettük a mendemondákat. Míg egy nap arra sétálva elszörnyűlködve láttam, ahogy kegyetlenül marcangolják, tépik darabjaira az épületet. Elképedve néztem ahogy a giccses, de jópofa kis épületet kegyetlen szörnyek módjára rombolták, tiporták. Teljesen elszorult a szívem:
– Micsoda méltatlan dolog. Itt semmit nem tisztelnek. Főleg a kultúrát nem.
Felháborodva újságoltam az ismerőseimnek a történeteket, szomorúan konstatálva, hogy itt tényleg nem tisztelik a kultúrát. Ekkor az egyik ismerősöm tapintatosan, de nevetve megemlítette, hogy az egy ‘másik’ kultúra háza volt. Azaz?
A Kilt, a ‘80-as évektől São Pauo leghíresebb éjszakai mulatója és legendás sztriptízbárja volt… (Jaaaa.)
Siratták a múltat a fórumokon, dicshimnuszokat zengve a hely ‘pompás és változatos menüjéről’.
Mi pedig nagyokat vihorásztunk a bamba naívságomon. Idővel megtudtam, hogy a környékünk a híres piroslámpás negyed, számtalan piros, neonfényes épülettel. A Kilt épülete bár eltűnt, pár háztömbbel odébb 21. századi pompában várja a vadiúj, modern Kilt régi és új vendégeit.
Színházak, kuplerájok és templomok ölelésében, minap arra a következtetésre jutottam, hogy valójában a Montmartre-on lakom. A trópusi, beton Montmartre-on.
(Aki szeretne kis ízelítőt kapni a környékről, íme egy írásom, amit akkoriban írtam a mi szeretett és városszerte ismert Praça Roosevelt-ünkről.)
Szabadság vagy a Paradicsom?
Költői megközelítése a são paulo-i életformának. Bármelyiket is választanánk, mindenképp São Paulo egyik központi negyedében kötünk ki 🙂
São Paulo
Itt élek én – és még 20 millió kedves társam.
São Paulo!
(A videót elnézve libabőrös leszek a gyönyörtől – ebben a fantasztikus szőrnyetegben élek én. Megbabonázzák az embert ezek a légi felvételek. A hangyabolyból kissé más szemszögből látjuk a dolgokat. Emlékeztetőnek tökéletes – túl sokat nyekegünk a szemellenzős, ‘piciny’ világunkban.)
(Forrás: http://www.youtube.com/)
São Paulo night
(A képek Gugli úr kegyes jóvoltából osztatnak meg a nagyérdeművel.)
Egy kis Itália São Paulo szívében
Tegnap este eltévedtem (míly meglepő) a belváros olasz negyedében, a Bixiga-ban és úgy éreztem magam, mintha Buda és valamely olasz kisváros keverékében jártam volna. Széles vigyorral, boldogan tátogtam azon, hogy mennyire gyönyörű is ez a kis negyed a ‘szörnyű’ betonrengeteg szívében. Fel-alá jártam a zegzus kis utcákban, vérbeli olasz éttermek között és legszívesebben nekiálltam volna szökdécselni és énekelni, hogy mennyi felfedezetlen kincs is van ebben a városban – a betonréteg alatt. São Paulo, csiámu!!
(Néha arra gondolok, hogy kicsit talán óvatosabbnak kellene lennem. Örömmel mászkálok én az éjszaka közepén is a városban. Csak nehogy úgy járjak, mint az a férfi, aki addig játszott a grizli medvékkel, míg azok felfalták őt. Trénelnem kell magam egy kicsit, hogy féljek…)
Liberdade, São Paulo japán negyede
Brazilos egyszerűséggel a japán stílusú lámpákkal együtt láthatjuk a bahiai jósnőket és a gyarmatkorabeli, barokk stílusú templomot.
Egy kis verseny (egy képemmel is) – São Paulo
Én tényleg annyira örülök!!!
Valaki kitalálta ezt a fantasztikus kezdeményezést, hogy örökítsük meg a várost, ki-ki a maga szempontjából, eszközével, érzékenységével a város születésnapja alkalmából, ami holnap, január 25-én van. Rengeteg csodálatos kép összegyűlt. Én a 95%-át imádom, kiplakátolnám vele a lakást. Olyan büszkeséggel tölti el az embert ezeket a képeket nézegetve. Azért nem rossz hely ez a SP.
Egyszer a képeim között ‘kotorászva’ ezt találtam. Fantasztikus pillanatot sikerült megörökíteni, oersze, hogy azonnal beküldtem. Viszont ennyi az egész nagy titok, szerencsém volt, hogy ezt láthattam, hogy nálam volt a gép (és működött. Szegény megviselt pára.). Fotóművészetről szó sincs, annál inkább a természet csodájáról. Speckó efektekkel se tudtam felcicomázni, ez így történt, ahogy a képen látható.
Szegénykéim, aki az arckönyvön van, már a fenébe kíván, gondolom:) Nem csodálnám, ha valaki letiltana 🙂 Egy picikét még ujjongok, ha nem gond.
Néma gyereknek anyja sem érti a szavát
Szójáték a MUDA szóval, ami némát jelent és a mudar (változni) E/3. formája. Azaz:
Az a város, ami nem hallatja a hangját, sosem fog megváltozni. ( Elfogadható? 🙂 )
Számtalan transzparens van a városban, mely a város és a társadalom problémáira próbálja felhívni (némán) a figyelmet.
São Paulo-i tájkép a háztetőről
2013 első perceit egy 22 emeletes ház tetőjén töltöttem kicsit spiccesen, körbe-körbe forogva, a város elhaló tüzijátékain ámuldozva. Ebben a 22 emeletes házban lakunk mi. Egyszer már felmerészkedtünk a hátsó feljárón, de a tetőre magára már nem volt bátorságunk felmászni. Ezúttal egy (pár) pohárka pezsgő megoldotta a gondot. Megérte, csodaszép látványban volt részünk, kár, hogy nem jutott eszünkbe pár perccel korábban, mert lemaradtunk egy pazar látványról: az éjféli tűzijátékról.
Amikor ezt a kis videót készítettem, fényes nappal volt. Egyedül mentem fel és majd összecsináltam magam félelmemben. Nappal nem jó. Tisztán látjuk a mélységet, magasságot, távolságot és ez nagyon félelmetes. Tagadhatatlanul remekeltem ismét felvételkészítésben, köszönöm az elismerő szavakat.
Boldog új évet hát Sao Paulo-ból – sokadjára. Többet fel nem megyek fényes nappal, az tuti!
(Forrás: http://www.tumblr.com/)
