Ubatuba gyarmatkorabeli pirinka temploma, melyről most nem fogok történelmi lajstromot kántálni, inkább meghívok mindenkit egy kis sétára. Bemegyünk, kijövünk, megmustráljuk.
Szeretettel.
Ubatuba gyarmatkorabeli pirinka temploma, melyről most nem fogok történelmi lajstromot kántálni, inkább meghívok mindenkit egy kis sétára. Bemegyünk, kijövünk, megmustráljuk.
Szeretettel.
A város híres piacán gazdagon felhalmozott kupacokban áll a több fajta garnélarák (rózsaszínű és fehér), frissen fogott halak és minden más herkentyű. Itt vettem először cápahúst, nagyon finom, olajos, nehéz hús. Halvány fogalmam sincs, hogy melyik halárú, mit takar, magyarul a lazacon, garnélarákon és polipon kívül egyiknek sem tudom a nevét.
Télen degeszre tömtük magunkat minden alkalommal, ha lejöttünk Ubatubaba. Ekkor nagyon olcsó minden, érdemes élni a lehetőséggel.
Na megyek is pucolom a hűtőben ott figyelő garnélarákokat. Mennyei eledel és szerintem nem is olyan gusztustalan nyersen.
Praia do Cedro (Ubatuba) strandján ücsörögve lecsapott a sörünkre a természet csodája. Komótosan pihent a sörösdobozon és a karunkon – talán be is rugott. Ekkor adóditt az alkalom, hogy alaposan megvizsgáljuk és lefényképezzük a pillangó szárnyának külső mintázatát, ami nagy meglepetés volt, mert reptében a pillangót csak kéknek láttuk.
(A képre kattintva végignézhető a sorozat többi képe.)
Ha már olyan sokat beszéltem róla, egy pár kép a tavaszodó trópusokról, a strandunkról, kis lakunkról. Érik a banán, a papaya. Élvezzük, amíg lehet.
Beijos
(Képre kattintva íme a kis galéria.)
Közeledik a nyár. Készülnek a szörfdeszkák Ubatubaban.
Prumirim szigete, Ubatuba