Piscinas naturais – na fordítói tudásom ezennel csődöt is mondott. Hogy a sunyiba fordítsam ezt le értelmesen? Természetes medencék tükörfordításban. A lényeg, hogy apálykor a koralzátonyok között kisebb-nagyobb természetes medencék alakulnak ki, ahol lehet búvárkodni és mindenféle szépséges halacska hülyíti a lelkes turistát. Tényleg nagyon szép. A vitorlások, a tenger színe és naplemente a pálmafák mögött viszont még annál is szebb látvány.
Nincs cím megadva
Nincs cím megadva
Hétvége a tengerparton – ahogy azt a képeslapok alapján elképzeljük 3. rész
Csirkék mindenhol a parányi központban, ami egy nagy bazár, milliárdnyi csirkével és kütyüvel turistáknak -pl. nekem. Aki pózol, vigyorog és megveszi azokat a csiricsáré, vicces és drágának mondott kütyüket. Csirkéből van mindenféle – fodrász, pedikűrös sőt még öreg, VISA csírke is.
Chove chuva – Sergio Mendes
São Pauloba beköszöntött az ősz. Ami azt jelenti, hogy esik. Esik megállíthatatlanul. Szürke, nyomott idő van, kicsit hűvösebb, kicsit szomorúbb, sokkal borúsabb. Ha eltekintek a kopott felhőkarcolóktól, akár azt is hihetném , hogy Londonban vagyok. Bár ott nem zuhog így. Hűvös, őszi, trópusi eső…na ezt rakjuk össze fejben. Arra pont tökéletes az idő, hogy az ember a takaró alatt mérlegelje az életét, ölelgesse a kedvesét és világmegváltó terveket szövögessen. És ha figyelmetlen, mint én, jól megfázzon – századjára.
Féltve gondozott szobanövényeink a szabadban
Anyu drága! Itt vannak a szobanövényeid. Mindig Rád gondolok, amikor elmegyek egy ilyen gigászi fa vagy bokor mellett. Több olyat is láttam, ami azt hiszem a te gyűjteményedben is megtalálható. Egy kontinensnyi szobanövény – csak Neked. Egy nap megmutatom!
Zöld, de nem abszint
Sosem jelentett gondot, hogy összezabáljak mindenféle fűt, magot, zabot, babot, csak mert tudom, hogy egészséges. Jót tesz az egészségnek? Jöhet. Mindenféle ízetlen és ehetletlen izét erőszakolok magamba annak reményében, hogy ettől szép és egészséges leszek.
A mai vitaminbomba azért kifogott rajtam. Nem nagyon tudom letolni. 3 gigaméretű utilapú, ami egy tehénnek is kihívás lenne. Azt mondják sok benne a vas. Kell a vas. Sápadt vagyok meg minden. Fő az egészség, de még annál is fontosabb a szépség 🙂 (A gyomrom hírtelen bugyborékoló üzemmódba állt át, így nem is tudom: mindjárt szentjánosbogárrá változom, brazil Popey(a) leszek vagy csak egyszerűen perceken belül a budin kötök ki , ami a legvalószínűbb.)
Egy nagyon kedves ismerősöm ajánlotta mondván, hogy ez mindent felülmúl. Miután megkóstóltam, szomorúan megszámoltam, hány lapu lapul még a szatyorban …oooh..túl sok. A recept ebből áll: ‘agua de coco’ (kókuszdióvíz), papaya és ez a lapu, aminek tisztességes neve ‘couve manteiga’. Sehol nem találtam meg a magyar megfelelőjét, egyetlen infó, amit találtam azt mondja, hogy a nevezetes zöldség magyarul TAKARMÁNYKÁPOSZTA! Gondoltam volna, hogy valaha a kérődzők táborát vogom gyarapítani?! Geísa azt mondta, hogy 1-2 lapu elég. Persze, hogy azon morfondíroztam, hogy még egy negyediket belepaszírozzak. Nem csoda, hogy olyan elviselhetetlen, keserű íze van. Gigagyors hatás elérése nem tudom mennyire reális – főleg annak tükrében, hogy leginkább gigagyors gyomormosást eredményezhet. De megcsináltam. És már jobbnak is látom megőrizni a felét holnapra 😉 Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni a kollégiám, amikor meglátják ezt a zöld löttyöt a kezemben. Már így is dilisnek tartanak , mert múltkor petrezselymet rágcsáltam. Éva is biztosan ezt a keserű utilapút használta szemérme eltakarására a kiűzetése után… ha itt, Braziliában képzeljük el a Paradicsomot, nem csoda, hogy kiűzettetett.
País tropical – Wilson Simonal
Ezt a dalt hallgattam Londonban akkor, amikor még álmodni sem mertem arról, hogy itt kötök ki, és másodjára akkor, amikor már tudtam, hogy bizony mégis kikötök itt.
