Kalandiparos São Paulo-ban

Auditório Ibirapuera

Hölgyeim és Uraim, szeretném bemutatni Önöknek a híres Auditório Ibirapuera-t.

A koncertterem Sao Paulo legnagyobb és legszebb, központi fekvésű parkjában, a Parque Ibirapuera-ban található. Bár többször elbicajoztunk mellette, belülről még nem ismertem. Olvastam anno a híres épületről, aminek a színpadát hátulról megnyitva hatalmas szabadtéri színházzá tudják varázsolni. Az épület alapkoncepciója egy fektetett háromszög, ami olyan mint egy félbe vágott, trapéz alakú piramis. (Pontos építészeti meghatározással élve… magasságos!) Jellegzetességét a magasba csapó, vörös lángnyelv adja, ami a bejárat. A tervek már az 50’-es években készen álltak, a matuzsálemi kort megélt brazil építész, Oscar Niemeyer alkotása. Hogy ott felejtette volna Oscar bátya a fiókjában vagy csupán lefoglalta minden energiáját Brazília teljes átalakítása, a terv végül csak egy fél évszázad után,  2005-ben valósult meg. Azóta a város legnagyobb presztizsű eseményei, koncertek, divat show-k, zenei díjátadók mind-mind itt kerülnek megrendezésre.

A sao paulo-i nemzetközi filmfesztivál nyitóünnepségét is itt tartották. Így sikerült végül belülről is megismernem az Auditóriumot.

Az első képen az épület főbejárata látható. A másodikon a kolégáimmal pózolunk. ( Kiderült, hogy a fiú, akivel a képen vagyunk, Anita barátnőmmel együtt lógott párizsi ösztöndíjuk alatt… Sao Paulo azért annyira nem kicsi és mégis.) A harmadik képen az Auditórium belső tere látható. Épp a No című film producere ad interjút egy helyi TV-nek. Most fedeztem fel, hogy a negyedik képen a volt főnököm ad interjút. (Nagy filmes kutya, mindenki ismeri a filmes világban. Csak kimondom a cég nevét és már azonnal csillognak a szemek. Sőt, európai berkekben is tudják, hogy ki is az a Jean-Thomas a brazil filmpiacon. Amikor a European Film Promotion egyik kolégájával beszéltem, és megemlítettem, hogy neki dolgoztam, örömmel konstatálta, hogy megismerhet valakit a csapatából.) A két utolsó képen pedig pont az a bizonyos szabadtéri színpad látható: a fesztivál utolsó napján Murnau 1922-es némafilmjét, a Nosferatut mutatták be a Brazil Nemzeti Filmharmónikus Zenekar kíséretében. Sao Paulo esti fényei mellett, élőzenés némafilmen kuporogni a fűben igazán nem rossz dolog na.

Anyu híres lettem!! Na azért nem, de tökéletes dicsekvési eszköz

(…már csak a pózolás és a hajápolás művészetét kell elsajátítanom a helyi gráciáktól..meg úgy egyáltalán megkérni, hogy legközelebb egy vállalható képet rakjanak fel rólam 🙂 )

Épp rohantam az Avenida Paulista-n egy napsütéses szombat délután dolgozni ( egy vakoknak szervezett speciális filmbemutatót szerveztünk..na majd erről is később…a ‘Majd erről még írok’ lista is bővül már 🙂 ) Megállítottak, hogy huuu..szuper, divatblog (blog nagyhatalom ez az ország, csomóan hatalmas pénzeket kaszálnak blogokkal..de hogy ki olvassa ezeket?) Szóval kérdezték, hogy lehetne egy katt. Lehet. Most állj úgy, ahogy neked jó…bénán vihorásztam, és ez lett a legelfogadhatóbb (már csak a szénakazalt a fejem tetején nem vettem észre) Kedélyesen elcsevegtünk, hogy magyar vagyok, ők pedig múlt évben voltak Budapesten, gyönyörű város és szép az élet…és rohantam tovább 🙂

Természetesen ez az ‘anyu híres lettem’ kategória egyik díszpéldánya… a shanghai felvonulás után ez is megérdemel egy jó kis nevetgélést 🙂

ja..itt a link (valahol az alján vigyorgok)

http://inesjunqueira.com/category/look-das-ruas/

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!