Kalandiparos São Paulo-ban

Ezt a képeslapot az angliai Leeds-ből kaptam, egy francia kisasszonytól, Virginie-től.

Virginie-vel a Londonba vezető úton ismerkedtem meg tavaly októberben, amikor úgy döntöttem, nyakamba veszem a világot és nekiindulok busszal a nagyvilágnak, pontosabban Londonnak. Lille-ben szállt fel, Oxfordban tanult (ha jól emlékszem) angolt. Egy csupaélet, csupabáj, jókedvű leányzó, akivel Londonig teljesen összebarátkoztunk. Sajnos találkozni már nem tudtunk,de még szerencse, hogy an az arckönyv. Talán vele beszéltem utoljára úgy igazán franciául, azóta már el is felejtettem.

Hát akkor… thank you, ma chere!

Első képeslapom Barcelonából. Noémival egyetem alatt lógtunk sokat együtt, majd belevetettük magunkat a felnőtt életbe és mindketten eltüntünk. Most, hogy mindketten jó messze kerültünk otthonról,  ismét egymásra találtunk. Nagyon köszönöm drága Noémi, beszámoló késlekedik, de pótolom!

(Oh, csak úgy megjegyzem, a senhorita a jobb oldali toronyházban dolgozik… nem mindenki dicsekedhet ilyen impozáns munkahellyel. )

Büszkén dicsekszem el ezzel a képeslappal, amit Kenyából kaptam. Philip, az ír cimborám küldte, akivel még Budapestről ismerjük egymást. Története van ennek a lapnak megviselt, rongyos szélével, besárgult hátoldalával. Európai útja előtt vette Philip és könyvjelzőként használva végighúrcolta Írországtól Svájcon át Budapestig. Látott-hallott örömöt, jókedvet, számtalan baráti ölelést és hektoliternyi sört. Sok-sok szeretetet szívott magába, az öreg kontinens nosztalgiáját, majd Afrikába visszatérve végül postára került, hogy eljusson Dél-Amerikába. Azta mindenségit! Nagyon köszönöm! (Tudom, hogy érted Philip)

Ismét kaptam képeslapot!!! Egy elszakadt kóborlelkű számára ez a legszebb  ajándék. Köszönöm drága Andinak, aki Lipcsében él, Petrámnak, aki Szingapúrból küldött malájziai útjáról egy lapot, és Liviának, aki bár nemrég költözött Lille-be, máltai nyaralásán gondolt rám. Obrigada lindas, saudades… Küldöm a válaszlapot és mohón várom a többi küldeményt 🙂

El kezdtem kapni a képeslapokat. Olyan megható, hogy ott vár a bejárati ajtó mellett az asztalon egy lap – rám. Köszönöm drága Rita, Kitti és Zsuzsi a csodálatos lapokat és hogy gondoltatok rám. (Izgatottan sandítok minden este az asztalkára, hátha jött újabb lapocska nekem.)