Kalandiparos São Paulo-ban

Lélegzetelállító videó a sao paulo-i fényfestés legnagyobbjaitól, a VISUALFARM-tól. A végén olyat látni, amit soha… le a kalappal előttük!!!

Criolo – Não existe amor em SP

Annyi fantasztikus dolog van ebben az országban, akkor is ha nehéz, drága, kegyetlen meg a többi. A klisé, amiket mi gringok úgy imádunk, azok is nagyon jók, de ettől eltekintve megvan az ország saját művészi magja, jelene, élete – a zenében is. És olyan jó, hogy fontosnak tartom megosztani veletek.

Criolo, még sokat hallunk róla. Franciaország már felfedezte. Imádják. Mert jó a zenéje és tagadhatatlanul szép szál fiatalemberről van szó. Rap és soul a zenekar stílusa, a brazilok is nagyon szeretik, rendkívül büszkék rá, az új MPB (Música Popular Brasileiro) úttörőjének tekintik.

Ezt a felvételt pedig pontosan azért választottam, hogy a nagyérdemű megismerje a zenészt a hang mögött és azt a szívtipró típust, amiért olyan sok brazil fruska szíve dobog. (lázadó, alternativ, são paulo-i fruskákat értek ezen.)

A dal szövege annyira megkapó és igaz, bármennyire szomorú is nemcsoda, hogy mindekit levett a lábáról.

Não existe amor em SP – Nincs Sao Paulo-ban szeretet.

( És a dalszöveg: http://letras.mus.br/criolo-doido/1857556/)

Ahogy sikerül az alapokon átverekednem magam, kezdem egyre jobban megismerni a kimeríthetetlen gazdagságú brazil kultúrát – ebben az esetben mai zenéket. Saját kis gyűjteményem igazi klasszisokat tartalmaz, de mind-mind a múltból. Mi a helyzet manapság? Ez a kis dalocska igen tetszetős a fűlnek – afféle brazil funky (nem összekeverendő a funk carioca-val.)

Azonnal magunkra ismertem a são paulo-i Bienal ezen képén 🙂

Ezennel kinevezem Sao Paulo-t a világ legtetováltabb helyének. Bátran ki merem jelenteni bármilyen felmérés nélkül, hogy a világon itt található a legtöbb és legvadabbul tetovált ember. Hülye, múlt századbeli, ultrakonzervatív kövületnek érzem magam, de akkor sem tudom felfogni, miért ez a kényszer, hogy mindenféle csúnya, otromba jellel megpecsételjék a testüket az emberek. Emlékszem mennyit hülledeztem az elején, egyebet sem csináltam, csak kritizáltam mindenkit. Hosszasan bámultam őket és igyekeztem megérteni, más szempontból megközelíteni a szépség és a harmónia kérdését – becs’szó. A mai napig próbálom kifundálni, honnan ez a tradíció és miért van ekkora jelentősége a helyiek életében. Nem a teljes brazil populációról beszélek, bár lehet hogy a megállapításom az egész országra vonatkozik. A város mindenképp extrém példának számít szerintem. Biztosan létezik a brazil tetoválás tradíciójáról szóló szakirodalom – addig csak tippelgetek, fröcsögök, mert megérteni talán sosem leszek képes. Láttam pár retro, század elei, festett fotográfiát is, ahol (fehér bőrű) gráciák egész testét ékesítette tetoválás. Nem újkelletű hóbort. Nagyon sok idősebb nagyit és nagypapit látni egy rakat tetoválással. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindez személyes vélemény, kicsit maradi is és bevallom, semmit nem tudok a testfestés kultúrájáról, jelentőségéről.  Azért is értetlenkedem annyit, mert sok baj van a bőrömmel, lassan már sehol egy tenyérnyi hely a testemen, ahol ne lenne anyajegy vagy más elváltozás, így az én ideám a makulátlan bőr. Elnézem azt a sok fiatal fruskát, gyönyörű nőt, hogy milyen hamvas, tökéletes bőrük van… és ott egy hatalmas fekete kocka a vádliján. Vagy az egyik karja teljesen tetoválva. Nem értem, hogy tudják így elcsúfítani magukat. Nem tisztelik a saját testüket, értékelik a természet adta szépséget. Megpecsételik magukat.

Igyekeztem a hónapok során kibogozni, hogy mi zavar annyira ebben a meggondolatlan testfestésben és mi lehet az oka. Alapvetően egy tetoválás mindig menő. Vad, lázadó vagy érzéki és sejtelmes. Olyan, ami viselője egyedi stílusát tükrözi. Emlékszem egy időben Magyarországon végigsöpört egy hullám, amikor minden nő a derekára tetováltatott, mert az szexinek számított.  Egy idő után már inkább ciki volt. Sok ismerősöm is van, akinek itt-ott, egy-egy kisebb, egyedibb rajz tündököl a testén. A nonfigurativ jeleket és a kínai feliratokat én különösen elcsépeltnek tartottam, de annak is hatalmas rajongótábora lett.

Amivel itt Sao Pauloban leginkább bajom van és amit ízléstelenségnek tartok, az a mennyiség, a méret és a testrész, ahová a tetoválást tetetik. Nekem a legtöbb tetkó minden csak nem egyedi, minden csak nem diszkrét. Afféle hatalmas, randa, komolytalan, meggondolatlan megbélyegzése a testnek – örökre. Persze láttam sok  érdekes mintát, ami felkelti az ember érdeklődését, amire azt mondjuk, hogy esztétikus, viselőjét tökéletesen kiegészítí, éke, dísze a testének. Számtalan elgondolkodtató, elképesztően kreatív alkotás is van, amit jóleső elismeréssel nyugtáztam, hogy véééégre, valami érdekes. ( Nem tudok objektív lenni, de így látom L tetoválásait is. Egyediek, titokzatosak,  diszkrétek.) A legtöbb embert viszont nem értem. Amikor valakinek ellepik az egész karját piros rózsák, madarak, színes virágok és fantasy figurák, Isten bocsássa bűnöm, én halál gagyinak tartom. Mi van akkor, ha az ember már nincs együtt azzal az emberrel, akinek a neve belepi az egész alkarját. Te amo Karina! Na akkor mi van? Mit mond a következő delikvens? Mindenféle szenvedélyes, vallási frázist is lehet olvasni az emberek testéről, Corinthians rajongók, akik vérüket adnák a focicsapatukért büszkén hordják a csapat címerét. Láttam viccesebb angol nyelvű feliratokat is. Érdekesnek érdekes lehet, de nem unnak rá? Változnak az idők, a divat. Ugyanazzal a piros rózsával, leányarccal és felirattal öregednek meg. Nem lesz ciki egy idő után?

Mennyiség? Kétségtelenül lehet érdekes egy teljesen kitetovált kar vagy láb. Ritkán láttam ilyet, érdekesnek tartottam, de afféle személyes hóbortnak. Itt nagyon sokan hatalmas mennyiségű tetoválással lepik el az egész testüket. Talán nőt többet láttam mint férfit. Némelyik érdekesen mutat a nyári ruhával. Na de, hogy ott legyen állandóan? Azt nem lehet levenni, mint a ruhát. Elismeréssel vegyes értetlenséget érzek, hogy ilyen bátrak ugyanazt viselni életük végéig.

Méret? Itt szeretik, ha jó nagy. A diszkréció nem igazán divat ezekben a körökben. Nem értem, hogy miért kell egy hatalmas, mindent befedő, kidolgozott tetoválást csináltatni mondjuk a jobb felső combra? Csak egy nagy, fekete valamit lehet látni távolról. Egy hatalmas fekete szív a vádlin. Minden harmónia nélkül itt-ott egy egy gigaméretű rajz és csá.

Hol? Úgy tűnik, itt teljesen más normák vannak. Vagy nincsenek. Talán sokan túl egyedire akarják a tetoválásukat, ami végül izléstelenné válik, mert az ember csak azon tünődik, hogy miért pont oda került az a rajz. Általános itt a vádlin és a lábszáron, térd és talp között bármely magasságban. Egy francia kártya treff vagy szív a térd alatt, egy fekete masni… valahol elcsúszva, egy nagy kör a vádlin (vagy még nagyon sok, semmilyen rajz a vádlin). Másik kedvelt, de számomra teljesen érthetetlen a combon és a térd feletti terület. Nagy előszeretettel rakatnak oda hatalmas rajzokat. Minél nagyobb, annál jobb. Nyakon, csuklón, alsó karon, mellkason. Némelyik embernek olyan a tetoválása, mintha csak egy gyors vázlat lenne  vagy nem fejezték volna be. Arra is van példa, hogy több, különböző stílusú tetoválást csináltatnak az emberek. Egy mikiegér, egy molekula, egy felirat, rózsa és non-figuratív jelek. Mint akire mindenféle matricát ragasztottak. Ilyenkor tényleg csak arra tudok gondolni, hogy az emberek nem tisztelik a saját testüket? Semmitmondó, amatőr rajzokkal teljesen komolytalanná teszik magukat. Nem karakteres, egyedi, vagy akár felháborító, megbotránkoztató. Egyszerűen gagyi. Láttam Barbie díszekhez vagy gyerekcsomagolópapírhoz hasonló mintát is, ami belepte a fiatal lány teljes combját.

Egyszemélyes zsűriként, ha akarom, ha nem, pontozom a járókelőket. Vadászom az stílusos megjelenést, értékelem a művészi összhatást és végtelenül hálás vagyok, amikor valakin felfedezek egy extravagáns, kreatív rajzot. Kétségtelenül nagyon sok van, de a gagyi győzedelmeskedik az egyedi felett.

Egyszer pont rimánkodtam és rosszmájúan fröcsögtem az agyontetovált helyiekről. Erre egy ismerősöm azt mondta, hogy ugyanolyan, mint az én anyajegyeim. Én  is életem végéig hordom őket, nekem is egyre több van. Van, akinek tetszik van, akinek nem. Na ez egy pillanatra be is tapasztotta a szám. Összehasonlítani azért a kettőt nem lehet: én nem tudom kontrolálni a bőröm elváltozásait, mások viszont elcsúfítják a természetadta szépségüket.

Ezek után csak annyit szeretnék, hogy, aki erre jár, ossza meg velem a benyomásait. Hadd lássam, csak én vagyok ilyen finnyás és maradi vagy tényleg össznépi, esztétikai kiigazításra van szükség a ’hogyan becsüljem meg a saját szépségem’ jelszóval.

( A képek mind az Internetről vannak.)

Praça da República, São Paulo

A são paulo-i metrók alapos csinosításra szorulnak, ez viszont egyike a nagyon ritka és igen kreatív megoldásoknak.

Fényfestés, még mindig.

(Ennek az épületnek különös szerepet tulajdonítottak, mert fényes nappal egyike az Augusta legelhanyagoltabb, legrandább épületeinek. Lám-lám.)

A Rua Augusta a belváros egyik legzsúfoltabb mulatóegysége. Egy egész utcányi éjszakai élet. Biztosan meséltem róla. Egymás hegyén-hátán bárok, éjszakai mulatók, színházak és mozik, fodrász és ruhabolt, striptease és meleg bárok. Mindenféle kult, művész, rocker, meleg, moziőrült nép hömpölyög esténként a Paulista és a mi terünk közötti részen. Imádom. Lepukkant, de nagyon bohém, non-stop. Hajnali ötkor még olyan tömeg van, mintha épp elkezdődött volna az este. Közel van hozzánk, gyalog is haza tudok bandukolni. ( Akár hajnali négykor is…igen, lehetséges.) Azt mondják szépen lassan ezt is elveszik – építik a csillogó hoteleket és ledarálnak minden mulatót, minden szórakoztató egységet. Már el is kezdték sajnos.

Pár hete fényfestéssel ámították el az Augusta népét. Egymást érték a projektorok és a vetítések a szabadtéri vizuális örömök kedvelőinek. Tátottam én is a szám, elgémberedett a nyakam és csak azt tudtam hajtogatni megállás nélkül, hogy mennyire imádom az Augusta-t.

De lehet a karótnyelt változat is: Több szeretetet, legyen szíves!