Kalandiparos São Paulo-ban

Mintegy 500 képet készítettem a tengerparton, fenn Észak-keleten, azaz Nordesten (amit magyar fonetikával írva nordeszcsi-nek ejtenek). Egy halom gyönyörű emlék. És még mindig van egy pár, amit örömmel megosztok, mert csodaszép. A napfelkeltét nem hagyhattam ki  ezen a helyen sem. Bár felhős volt az ég pereme, amikor a nap felkelt, így is megérte felkelni azért a pár meghitt pillanatért. Kuporogtam egyedül a homokban a tengerparton  és vártam, hogy a napsugarak előbukkanjanak. Íme.

Piscinas naturais – na fordítói tudásom ezennel csődöt is mondott. Hogy a sunyiba fordítsam ezt le értelmesen? Természetes medencék tükörfordításban. A lényeg, hogy apálykor a koralzátonyok  között kisebb-nagyobb természetes medencék alakulnak ki, ahol lehet búvárkodni és mindenféle szépséges halacska hülyíti a lelkes turistát. Tényleg nagyon szép. A vitorlások, a tenger színe és naplemente a pálmafák mögött viszont még annál is szebb látvány.

Hétvége a tengerparton – ahogy azt a képeslapok alapján elképzeljük 3. rész

Csirkék mindenhol a parányi központban, ami egy nagy bazár, milliárdnyi csirkével és kütyüvel turistáknak -pl. nekem. Aki pózol, vigyorog és megveszi azokat a csiricsáré, vicces és drágának mondott kütyüket. Csirkéből van mindenféle – fodrász, pedikűrös sőt még öreg, VISA csírke is.

Hétvége a tengerparton – ahogy azt a képeslapokon látjuk 2. rész

Csodaszép helyen szálltunk meg Porto de Galinhas-on, ami így nézett ki esténként.

Hétvége a tengerparton – ahogy azt a képeslapokon látjuk 1. rész

Voltam fenn, észak-keleten. Azon részén az országnak, amit mi külföldiek, elvárunk ettől az országtól, hogy legyen. Egy trópusi paradicsomban. Nézegetem a képeket, hogy el tudjam hinni, hogy tényleg ott jártam. 3 nap teljes ámuldozás, tágra nyílt szemekkel, hogy tényleg ott lehettem. Nem is mertem álmodni róla. És annyira váratlanul jött. Igazi áldás. Kiszakadni a mókuskeréklétből és rácsodálkozni arra, hogy mennyire is gyönyörű és gigantikus ez az ország. Recife-be érkeztünk és innen mentünk tovább Porto de Galinhas-ra. Csak pislogtam, sűrűn, boldogan  – igen, ott voltam.

Ez a város! Ez az általános tájkép, ez az, ami a legtöbb épület érkélyéről látható… azaz, elnézést. A szerencsésebbeknek megadatik ez a szép kilátás. A legtöbb helyen maximum a szomszéd WC-jébe lehet belátni (minden túlzás nélkül). Olyan közel és olyan összevisszasággal építették a legtöbb épületet, hogy bármely szögből részesei lehetünk mások magánéletének.

Ha az ember a város központjában lévő, belföldi reptéren száll le, úgy érzi, mintha megérintené a felhőkarcolók tetejét.

Kopott, fényét veszített felhőkarcolók, vagy éppen hiperpuccos,  olykor giccses épületek a gazdagabb negyedekből. Természetesen egyre több vadiúj, fényes, ultramodern lakópark is van, különleges építészeti megoldásokkal. Nagyon sok klasszicista stílusú (!) felhőkarcolót láttam…nem viccelek. Először nem hittem a szememnek. Szép, faragott erkélyes, boltíves, kő berakásos…felhőkarcolók. Sao Paulo egy építészeti gigaolvasztótégely, ahol MINDEN stílus megtalálható, békés együttlétben, boldogságban. Velünk szemben is egy pirinka, gyarmati stílusú házikó mellé van tapasztva egy nagy randa, 30 emeletes monstrum. A mi lakásunk is egy ilyen, kívülről nem a legmutatósabb, de belülről annál frankóbb épületben van.

Mutatok majd olyat is, hogy el sem hinnétek, hogy mindez ebben az országban található.

Na de addig is…pici ízelítő. Az utolsó képen van a mi épületünk is – az egymáshoz tapasztott, préselt épületrengeteg egyike..valahol középen.

Ezek a graffitik a házunk előtt találhatóak. A felújítás alatt levő parkot kerítették el ezekkel a bádog lemezekkel. Jó ideje tarthat a park felújítása, ha az egész területet körbeölelő teljes felületet kihasználták. Én imádom. Mindenhol, a legváratlanabb zúgokban, stílusban és üzenettel. Mindig is tudtam, hogy a brazilok vizuális főmuftik. Sosem voltam egy szakértő, de teljesen odavagyok ezekért a ‘mesterművekért’ és megszállottá váltam- mindenhol ezeket fürkészem. Már csak meg kell örökíteni őket.

Rengeteg szép, kevésbé szép, régiés új, kidolgozott vagy csak  firkantásképp. Megvan a tipikus, helyi tipográfia is (ők tupográfiának nevezik), ezekkel az ívelt, vékony betűkkel. Sok-sok képet készítettem graffitikről, mindenféle képekről, amik az utcákon találhatóak. Remélem idővel sikerül még többet, több helyről is megörökítenem.

Anyu drága! Itt vannak a szobanövényeid. Mindig Rád gondolok, amikor elmegyek egy ilyen gigászi fa vagy bokor mellett. Több olyat is láttam, ami azt hiszem a te gyűjteményedben is megtalálható. Egy kontinensnyi szobanövény – csak Neked. Egy nap megmutatom!