Egy csokorra való kép Évákkal és Ádámokkal, kívánatos szambaistenőkkel.
Egy csokorra való kép Évákkal és Ádámokkal, kívánatos szambaistenőkkel.
Mert néha rájön az emberre, hogy valami szépet, inspirálót alkosson, vagy csak egyszerűen játszon egy kicsit. Játszon szavakkal, a gondolataival és néha kikapcsoljon ebben az örökkön zakatoló gépezetben.
Ismét kaptam képeslapot!!! Egy elszakadt kóborlelkű számára ez a legszebb ajándék. Köszönöm drága Andinak, aki Lipcsében él, Petrámnak, aki Szingapúrból küldött malájziai útjáról egy lapot, és Liviának, aki bár nemrég költözött Lille-be, máltai nyaralásán gondolt rám. Obrigada lindas, saudades… Küldöm a válaszlapot és mohón várom a többi küldeményt 🙂
Avenida Paulista, a sao paulo-i híres sugárút, ami nem mellékesen a város legmagasabb fekvésű pontja (820m). Reggelente, munkábamenet én is itt sodródom a tömeggel, esténként pedig táncóráról innen megyek haza. A sugárút egyik oldalán lakom, másik oldalán dolgozom. Szeretem az energiát, ami a Paulista-ból árad. Megtestesíti a sebesen fejlődő brazil gazdaságot dinamikus légkörével és az örökkön dolgozó, rohanó helyiek hömpölygő tömegével. Utoljára a londoni City keltett hasonló benyomást bennem. A brazil City persze kaotikusabb, szabadabb és lazább. Ráadásul számtalan neves kultúrintézet, park és hotel teszi a helyet puszta üzleti központon kívül a város legmeghatározóbb pontjává. Itt található az egyik kedvenc könyvesboltom is, a Livraria Cultura, a híres Reserva mozi, aminek a főnököm a tulajdonosa, az Itaú kulturális központ, a MASP kortárs múzeum és egy század elején épített parkocska, ami oázisként tündököl a betondzsungel kellős közepén. Nappal öltönyös üzletemberek, esténként zenészek, görkorisok és hippik lepik el a járdát, de aki bámészkodó túristákban akar gyönyörködni, azt is megtalálja itt. Fel a hegyre hát!!!
El kezdtem kapni a képeslapokat. Olyan megható, hogy ott vár a bejárati ajtó mellett az asztalon egy lap – rám. Köszönöm drága Rita, Kitti és Zsuzsi a csodálatos lapokat és hogy gondoltatok rám. (Izgatottan sandítok minden este az asztalkára, hátha jött újabb lapocska nekem.)
Kreatív elveszettség – végy egy angol nyelvű katalógust, ollót, fűszerezd meg egy kis nyelvi megbéklyózottsággal és kétségbeeséssel és…voilá 🙂 Ott van jelen, jövő… vagy csak simán az, amit nagyon szeretnék.
Sörimöri és itókák bódékban és elegáns helyeken (Csak most látom, hogy mennyire keveset fényképeztem eddig. Pedig lett volna miről. Az a baj, hogy itt úgy megbámulják az embert. A külföldi/túrista még mindig ritka importcikknek számít.)
A brazil Amszterdam, ahogy a helyiek hívják. Európai stílusú (holland és portugál) épületekből álló történelmi központtal, földből kinövő vadiúj negyedekkel és a híres tengerparti körúttal.
A Copan aljában van egy szuper kis pékség, ahol állandó vendégek vagyunk. Amikor megérkeztem Brazíliába, egy kérésem volt: hadd reggelizhessek egy tipikus helyi kis bódéban. Ehessek pao de queijot, maracuja mousse-t és ihassak Guaranat. Ide vezetett az utunk és azóta is itt esszük a legfinomabb péksütiket…ez a téma megérdemel egy cikket 🙂