Kalandiparos São Paulo-ban

Mintegy 500 képet készítettem a tengerparton, fenn Észak-keleten, azaz Nordesten (amit magyar fonetikával írva nordeszcsi-nek ejtenek). Egy halom gyönyörű emlék. És még mindig van egy pár, amit örömmel megosztok, mert csodaszép. A napfelkeltét nem hagyhattam ki  ezen a helyen sem. Bár felhős volt az ég pereme, amikor a nap felkelt, így is megérte felkelni azért a pár meghitt pillanatért. Kuporogtam egyedül a homokban a tengerparton  és vártam, hogy a napsugarak előbukkanjanak. Íme.

Nem vagyok valami profi fotós és nem is nagyon akarok villogni turista létemmel. Inkább a paparazzi kategóriába sorolnám magam. Igyekszem észrevétlenül kattogtatni, minden feltünés nélkül megörökíteni azt, amit épp látok, ahogy érzem. Oda sem nézek, csak katt-katt-katt. Meg tudom nézni később a számítógépen. Meglepetés. Ezen a képen teljesen véletlenül sikerült megörökítenem azt az életképet, ami a brazil tengerpartra jellemző: naphosszat partot róvó, lelkes és sohasem lankadó árusok hadát, akik mindenféle hasztalanságot árulnak. Paparazzi voltom legnagyobb érdeményeként mégis azt tekintem, hogy sikerült megörökítenem a kép bal oldalán feszítő pocakgyurkót, aki kapitányi szigorral kémleli a partot és gömbölyíti azt a csodaszép kis bendőjét.

Piscinas naturais – na fordítói tudásom ezennel csődöt is mondott. Hogy a sunyiba fordítsam ezt le értelmesen? Természetes medencék tükörfordításban. A lényeg, hogy apálykor a koralzátonyok  között kisebb-nagyobb természetes medencék alakulnak ki, ahol lehet búvárkodni és mindenféle szépséges halacska hülyíti a lelkes turistát. Tényleg nagyon szép. A vitorlások, a tenger színe és naplemente a pálmafák mögött viszont még annál is szebb látvány.

Hétvége a tengerparton – ahogy azt a képeslapok alapján elképzeljük 3. rész

Csirkék mindenhol a parányi központban, ami egy nagy bazár, milliárdnyi csirkével és kütyüvel turistáknak -pl. nekem. Aki pózol, vigyorog és megveszi azokat a csiricsáré, vicces és drágának mondott kütyüket. Csirkéből van mindenféle – fodrász, pedikűrös sőt még öreg, VISA csírke is.

Hétvége a tengerparton – ahogy azt a képeslapokon látjuk 2. rész

Csodaszép helyen szálltunk meg Porto de Galinhas-on, ami így nézett ki esténként.

Hétvége a tengerparton – ahogy azt a képeslapokon látjuk 1. rész

Voltam fenn, észak-keleten. Azon részén az országnak, amit mi külföldiek, elvárunk ettől az országtól, hogy legyen. Egy trópusi paradicsomban. Nézegetem a képeket, hogy el tudjam hinni, hogy tényleg ott jártam. 3 nap teljes ámuldozás, tágra nyílt szemekkel, hogy tényleg ott lehettem. Nem is mertem álmodni róla. És annyira váratlanul jött. Igazi áldás. Kiszakadni a mókuskeréklétből és rácsodálkozni arra, hogy mennyire is gyönyörű és gigantikus ez az ország. Recife-be érkeztünk és innen mentünk tovább Porto de Galinhas-ra. Csak pislogtam, sűrűn, boldogan  – igen, ott voltam.

Ez a jókedv, a brazil jókedv. Na most, hogy a fenébe lehet így savanyodni?

Azért sokaknak elkelne ez a kis kellékecske, amit úgy hívunk, hogy…nevetés.

Ezt nemsokkal érkezésem után, újév után láttam.Eddig boldog…és remélem, hogy sikerül elkezdeni az alkotó, megvalósító ámokfutást is – ha már ilyen inspiráló közegben lehetek