Kalandiparos São Paulo-ban

Prumirim szigete, Ubatuba

Anima Mundi nemzetközi animáció film fesztivál, amit 21. alkalommal rendeztek meg augusztus elején Rio-ban és Sao Paulo-ban. A fesztivál Dél-Amerika legnagyobb és a világ egyik legfontosabb  animációs filmfesztiválja. Sikerült kapcsolatba lépni a fesztivállal, sőt úgy volt, hogy az idén mi is ott leszünk, de ha minden jól alakul, jövőre jövünk. A fesztivál igazgatójával beszélve, aki anno nyert Cannes-ban egy díjat első rajzfilmjével, utána pedig, mint a legtöbb animációs guru, a híres kanadai animáció világban tevékenykedett, elmesélte, hogyan nőtte ki magát a fesztivál a világ legnagyobbikává. A fesztivál azon kívül, hogy elhozta a világ rajfilmtermését a brazil közönségnek, fontosnak tartotta az animációs kultúra meghonosítását is az országban. Kezdetben a rajzfilmes baráti társaság nekiállt az ország távoli vidékein toborozni a rajzos tehetségeket, tanították őket és végül felnevelték az első animációs generációt. A fesztivál egyike a nagyon jó hangulatú brazil filmfesztiváloknak, profi szervezéssel, nemzetközi jelenléttel. Aki teheti, ne hagyja ki.

 Brazilos egyszerűséggel a japán stílusú lámpákkal együtt láthatjuk a bahiai jósnőket és a gyarmatkorabeli, barokk stílusú templomot.

Fusca, fusquinha, ahogy itt hívják, a brazil ‘nemzeti’ jármű, történelem, mely mára sajnos csak műgyűjtők és pár elszánt fanatikus tulajdonában van. Ritkán látni a város utcáin. Pedig nekem mindig is egy piros, nyitott fedeles bogár volt az álmom…

‘Papo, Pinga, Petisco’, a belváros legendás bohémtanyája, ami éppenséggel itt van alattunk, A Praça Roosevelten, a színházak sorában. Nagy kedvenc. Amikor először beléptem, egyből otthon éreztem magam. (Kicsit a Szimplára emlékeztetett. Olyan cachaça gyűjteményük van, hogy megnyaljuk a tíz ujjunkat utána.

Elis Regina, a brazil zenei élet legendás alakja 1965-ben, a helyi Ki mit tud?-on hódította meg Brazíliát. A MPB (Música Popular Brasileira) eminens alakja. Nincs brazil e golyóbison, aki ne tudná, hogy ki ő. Élete első koncertjét ebben a bárban adta. Büszkén is dicsekszünk boldog-boldogtalannak ezzel.

Papo Pinga Petisco, vagy paulistanosan (mindent abreviációval használnak) PPP, a híres sao paulo-i éjszakai élet egyik fontos állomásaként említ minden útikönyv. (Elvis nagy kedvencünk, itt jegyezték el egymást a barátaink.)

Itt jól el lehet bújni a sarokban, lemezek között válogatni és focimeccsre üvöltözni.

Aki erre keveredne, csak szóljon és lemegyek egy jót enni-inni ezer örömmel.

Nem is akárhogy: Brazília x Spanyolország 3:0.

Bármennyire is temették a brazil focit, az újonc csapat megnyerte a Konföderációs kupát.

Örülünk, nagyon örülünk, bár folynak a spekulációk, babonák, hogy legutoljára is megnyerték, a VB-n viszont jól kikaptak.

Vai Brasiiiiiiil!!!!!!

‘A szeretet az, amikor kiesik egy fogad, de nem félsz mosolyogni, mert tudod, hogy a barátaid akkor is szeretni fognak, ha hiányzik egy darab belőled.’

(A felirat a híres Carandiru börtön egyik cellájában található, ahol 1992-ben kitört börtönlázadásban lemészároltak 111 elítéltet.)
A felirat tartalma pedig:
‘Anya a szeretet, gyengédség,
odaadás jelentése tiszta és isteni tökéletességgel.’

Budapestre menet, Londonban töltöttem egy délutánt. Annyira is futotta, hogy bemenjek 1-2 órácskára  az Oxford streetre. A reptérre visszamenet sikerült megtapasztalnom a nem túl kedves és rigorózus angol személyzet vendégszeretetét a check-in részlegen, ahol jól kiröhögtek, amikor azt mondtam, hogy Brazíliában egyáltalán nem akadtak fenn azon, hogy 2 kenőccsel, 5 ml-rel és egy szempillaspirállal több volt a kézipoggyászomban. Komoly önfegyelemről tettem tanubizonyságot, nem mondtam semmit. Pedig a képzeletbeli zipzár alatt ott dühöngött a nyelvem: ‘Mondják meg, hol robbantottak? Brazíliában vagy Angliában?!!!!’ (Azt hiszem ekkor egész jól működött a brazil káromkodókám.) Túl voltam a 26. órámon egy óra alvással, örülök, hogy nem csináltam hülyét magamból. Ezután természetesen rohannom kellett, de erre a képre muszáj volt megállnom. ‘Olyan szép!’ Feszítettem volna a mellem, ha nem lett volna olyan veszettül hideg (én a kis melegítő alsómban, pulcsikában és cipikében a 2 fokos időben), de kicsit bennem volt, hogy most úgy tapsikolnék és pózolnék. ‘Emberek, én ebben az országban lakom!’

Fényárban úszó CCBB (Centro Cultural Banco do Brasil) a város szívében.

( Ilyen csodára a viharvert fényképezőm bizony nem képes.)