São Luiz do Paraitinga, egy elvarázsolt hegyvidéki falucska
Van a são paulo-i hegyek között egy bújócskázó, színes-bájos kis városka, aminek láttán csak ennyit tudunk mondani: ‘Hihetetlen!’ Meseszerű, színes kis házikói annyira szívet melengetőek, hogy a 7 órás dugóban ülés minden nyügét megbocsátottuk, sőt hálásak is voltunk, hogy ennek köszönhetően megismerhettük a várost.
São Luiz do Paraitinga.
Fényképezőgépem nem volt, lázasan, fáradtan, a folytogató melegben kicsit olyan érzésem volt (van még most is), mintha inkább álmondtam volna az egészet. A nap vakító, éles fényével, a kis házikók vídám színeivel, a Disney-szerű templommal, aminek a kertjében szunyókáltunk is egyet, nehéz elhinni, hogy valós helyről beszélünk. Egyből tervezgettünk visszajövetelről, hétvégékről, fotózásról, filmezésről, helyiekkel barátkoztunk, táncoltunk, falatoztunk és fülig szerelmesek lettünk a mi legelbűvölőbb mesevárosunkba.
Ubatubai halpiac, garnélarák és polip körkép
A város híres piacán gazdagon felhalmozott kupacokban áll a több fajta garnélarák (rózsaszínű és fehér), frissen fogott halak és minden más herkentyű. Itt vettem először cápahúst, nagyon finom, olajos, nehéz hús. Halvány fogalmam sincs, hogy melyik halárú, mit takar, magyarul a lazacon, garnélarákon és polipon kívül egyiknek sem tudom a nevét.
Télen degeszre tömtük magunkat minden alkalommal, ha lejöttünk Ubatubaba. Ekkor nagyon olcsó minden, érdemes élni a lehetőséggel.
Na megyek is pucolom a hűtőben ott figyelő garnélarákokat. Mennyei eledel és szerintem nem is olyan gusztustalan nyersen.
Tanulmány egy részegeskedő pillangóról
Praia do Cedro (Ubatuba) strandján ücsörögve lecsapott a sörünkre a természet csodája. Komótosan pihent a sörösdobozon és a karunkon – talán be is rugott. Ekkor adóditt az alkalom, hogy alaposan megvizsgáljuk és lefényképezzük a pillangó szárnyának külső mintázatát, ami nagy meglepetés volt, mert reptében a pillangót csak kéknek láttuk.
(A képre kattintva végignézhető a sorozat többi képe.)
São Paulo night
(A képek Gugli úr kegyes jóvoltából osztatnak meg a nagyérdeművel.)
Ubatuba, Praia Vermelhinha, tavasz
Ha már olyan sokat beszéltem róla, egy pár kép a tavaszodó trópusokról, a strandunkról, kis lakunkról. Érik a banán, a papaya. Élvezzük, amíg lehet.
Beijos
(Képre kattintva íme a kis galéria.)
Szörf
Közeledik a nyár. Készülnek a szörfdeszkák Ubatubaban.
Egy kis Itália São Paulo szívében
Tegnap este eltévedtem (míly meglepő) a belváros olasz negyedében, a Bixiga-ban és úgy éreztem magam, mintha Buda és valamely olasz kisváros keverékében jártam volna. Széles vigyorral, boldogan tátogtam azon, hogy mennyire gyönyörű is ez a kis negyed a ‘szörnyű’ betonrengeteg szívében. Fel-alá jártam a zegzus kis utcákban, vérbeli olasz éttermek között és legszívesebben nekiálltam volna szökdécselni és énekelni, hogy mennyi felfedezetlen kincs is van ebben a városban – a betonréteg alatt. São Paulo, csiámu!!
(Néha arra gondolok, hogy kicsit talán óvatosabbnak kellene lennem. Örömmel mászkálok én az éjszaka közepén is a városban. Csak nehogy úgy járjak, mint az a férfi, aki addig játszott a grizli medvékkel, míg azok felfalták őt. Trénelnem kell magam egy kicsit, hogy féljek…)
Több hahaha-t, kevesebb mimimi-t
Azaz több jókedvet és kevesebb nyafogást.
(A mimimi-t a brazilok a panaszkodás, nyafogás kifejezésére, imitálására használják… lehet, hogy nem csak itt? Ebben nem vagyok biztos.)
Napsugaras, mosolygós jó reggelt Magyarország! Beijos SP-ból
Nem könnyű szépen lefordítani ezt a szófordulatot, mert a magyarban ezt a kifejezést nem ilyen formában használjuk. Mi kívánjuk,hogy valakinek jó napja legyen, ők csak annyit mondanak (mint az angolban), hogy Legyen jó napja.
A képen található szójáték lényege pedig, hogy az eredeti ‘Legyen szép napod’ kifejezést játékosan ‘Tedd széppé a napod’ -ra változtatták.
Tegyünk egy próbálkozást
