Kalandiparos São Paulo-ban

Bár a brazilokról tudjuk, hogy a vizuális művészetek nagymesterei (lásd a graffiti, street art, kortárs képzőművészet, a fényfestés, videóinstallációk és nem utolsósorban a reklám világát), az animációs világban, nemzetközi porondon nem igazán tudták megmutatni tudásukat. Eddig. A animációs Oscarnak számító Annecy filmfesztivál fődíját idén egy brazil egészestés animáció vitte el, megtörve ezzel a jeget és reflektorfénybe állítva a brazil animációs világ tehetségeit. Luiz Bolognesi rendező Brazíliában nagy névnek számít, ezúttal a világ is megismerheti.
A történet egy halhatatlan hősről és szerelméről, Janaína-ról szól, akit 600 éve szeret. Brazília négy történelmi fázisán keresztül vezet a szerelmi szál: a gyarmatosítás, a rabszolgatartás, a katonai rezsim, illetve a jövőbe helyezett utópisztikus világban, az ivóvízért folyó háborúk idején. A film egyaránt megcélozta a fiatalabb és a felnőtt közönséget, a két főhösnek pedig a brazil filmvilág két fiatal csillaga, Selton Mello és Camila Pitanga adta a hangot. Nem feledkeztek meg az ország nemzetközi hírű legnagyobb nevéről sem: Rodrigo Santoro tolmácsolja egy indián nagyfőnők hangját.

Rio 2096 – Szerelem és fúria. (A cím Rio 2096 elnevezése csak a nemzetközi változatban található. Szerintem egyszerű marketing fogás, hogy az emberek tudják, brazil alkotásról van szó. Ó ezek a fránya klisék.)

Anima Mundi nemzetközi animáció film fesztivál, amit 21. alkalommal rendeztek meg augusztus elején Rio-ban és Sao Paulo-ban. A fesztivál Dél-Amerika legnagyobb és a világ egyik legfontosabb  animációs filmfesztiválja. Sikerült kapcsolatba lépni a fesztivállal, sőt úgy volt, hogy az idén mi is ott leszünk, de ha minden jól alakul, jövőre jövünk. A fesztivál igazgatójával beszélve, aki anno nyert Cannes-ban egy díjat első rajzfilmjével, utána pedig, mint a legtöbb animációs guru, a híres kanadai animáció világban tevékenykedett, elmesélte, hogyan nőtte ki magát a fesztivál a világ legnagyobbikává. A fesztivál azon kívül, hogy elhozta a világ rajfilmtermését a brazil közönségnek, fontosnak tartotta az animációs kultúra meghonosítását is az országban. Kezdetben a rajzfilmes baráti társaság nekiállt az ország távoli vidékein toborozni a rajzos tehetségeket, tanították őket és végül felnevelték az első animációs generációt. A fesztivál egyike a nagyon jó hangulatú brazil filmfesztiváloknak, profi szervezéssel, nemzetközi jelenléttel. Aki teheti, ne hagyja ki.

A többszörös díjnyetes Nyuszi és Őz Vácz Pétertől. Ó de dagadt a mellem, amikor a fesztivál igazgatója kihírdette a legjobb forgatókönyvért járó díjat, ‘da Hungria’.

Gratulálunk!

Zseniálisan megoldották unverzálisra és körömrágósra.

(Azt mondják, a NY Times egyik kritikusa a év 10 legjobbából a 9. helyre sorolt ezt a filmet.)

A film honlapja:

http://www.osomaoredor.com.br/

Akkor elindítom külön kis brazil mozibeszámolóm, lássuk mi a helyzet a nemzeti filmgyártás területén! Amit mondhatok: robog sebesen előre. Statisztikákkal később kápráztatlak el benneteket – van pár kecsegtető adat. Fejlődik a brazil film művészetileg, minőségileg is. Limonádé filmből van bőven, pénz a lelke a brazil filmiparnak is. A brazilok még mindig húzzák a szájukat, ha hazai filmről van szó és menthetetlenül az argentin filmművészettel hasonlítják össze magukat, ami kétségtelenül színvonalasabb. Tisztában vannak ők is a saját hibáikkal, amint mondják, főleg a forgatókönyvekkel és a fegyelmezett munkával van gond. Szépen, lassan, de haladnak előre. Amikor a sao paulo-i fesztiválon dolgoztam, csak olyan újgenerációs rendezőkkel beszéltem, akik az USA-ban tanulták ki a szakmát: L.A, Columbia University, New York Film Academy. Jön az utánpótlás. Mint mindenhol, a régi generáció kihalásával itt is sokan temetik a nemzeti filmművészetet, az újak viszont egyedi megközelítésükkel, technikai tudásukkal, nemzetközi ismeretükkel és egészséges identitástudatukkal friss színt visznek a vászonra.

Kezdjük is a jelenlegi legnagyobb szencációval, ami sorra elnyerte az összes brazil filmfesztivál fődiját, külföldön is nyert, de úgy tűnik most kezd csak beindulni a nemzetközi karrierje, a legnagyobbak repertoárján mind felbukkant.

O som ao redor, tükörfordításban a magyar megfelelője: A hang, ami körbevesz. A film rendezője Kleber Mendonca Filho, pernambucoi rendező, Recifeből. Sokat fogok még beszélni a recifei rendezőkről. Sokan vannak és nagyon jók. Ha nem a legjobbak.( Nem tagadom, kicsit elfogult vagyok.) A kritikusok és a közönség zabálja a rendező első egészestés filmjét, mindenki erről beszél és mindenki ódákat zeng róla. Méltatják a realizmusát, ahogy megragadja a középosztály életstílusát, ahogy a brazil társadalmat egy utca életén keresztül mutatja be, amiben (azt mondják elsőként) nyíltan foglalkozik a rasszizmus kérdésével és végig fenntart egy pattanásig feszülő légkört, ahol senki nem bízik senkiben.

(A film angol poszterje.)

Az én esetemben sajnos elmaradt a katarzis, amit nagyon sajnálok, mert olyan jó látni az emberek hálás lelkesedését. Örülönek, hogy végre felbukkant egy minden cirádát mellőző, őszinte alkotás. Értem a méltányolást és a szempontokat, nekem is van egy hosszú listám, hogy mi tetszett a filmben, mégis csalódottan jöttem ki a moziból. Tény, hogy nagyon be voltam én is zsongva és valami korszakalkotóra számítottam. Az emberek reakciójából látni, hogy az is. Sokmindent nem is értettem, vicceket, célzásokat, amihez ismerni kell alaposan a brazil életet. Ráadásul a ‘nordészcsi’ kiejtés, bármennyire is jól ismerem már L családján keresztül, a filmben gondot jelentett. Voltak dolgok, amit technikailag tartottam zavarónak, vagy olyan amit európai filmekben már unalomig feldolgoztak. Azt is be kell látnom, hogy friss külföldiként még tényleg nem tudom keblemre ölelni a filmet, hiszen hiányzik pár évtizetedes ismeret a brazil társadalom mechanizmusáról.

( Jelenetek a filmből.)

Emlékszem, első találkozásunkkor L anyukája mesélte, hogy L-nak van egy nagyon jó gyerekkori barátja, akivel Angliában tanultak együtt (véletlen egybeesés, mert mindketten recifiek), igen közeli barátok lettek, ma már ritkán találkoznak, de mindketten szeretettel gondolnak azokra az évekre. Kleber filmrendező, egy nagyon kedves, egyszerű ember és csinált most valami filmet, amivel Rotterdamban díjat nyert és úgy tűnik külföldön nagy az érdeklődés iránta…

Ha esetleg összefutnánk mostanában, remélem nem kérdezik meg a véleményem a filmről.

( Ikonikus jelenetkép a filmből.)

( Egy költőien megkomponált közelkép. A rendező sok close-up-ot használt és a csendet is nagyon jól alkalmazta a feszültség fokozására.)

A képek a film honlapjáról vannak:

http://www.osomaoredor.com.br/