Jabuticaba gyümölcs, amit először ezzel a dallal ismertem meg Gabinhának és Petrának köszönhetően. Emlékeztek lányok, milyen nagy brazil lázban égtünk? Azóta bármikor hallom ezt a dalt vagy látom a gyümölcsöt, mindig ti jutottok eszembe. A gyümölcs számomra teljesen megtestesíti ezt a nevet, pedig biztosan ez is egyike az őshonos indián neveknek. Jabuticaba: illatos, husos, sötétlila héjú, finom ritkaság. Múltkor magamba is tömtem fél kilót. Támasztva a púltot, nyakig gyümölcsfoltosan képzeletben utaztam, emlékeztem és veletek vihorásztam. Milyen jó lett volna pedig egy tálból…jabuticabazni… azaz zsábucsikábázni 🙂
Changes – Seu Jorge
Ráolvasással talán működni fog?
(Ez a dal valahogy mindig megtalál az év ezen szakaszában. Harmadjára bukkan fel az életemben és eddig mindig meghozta a változást. Tavaly kora ősszel vártam a nagy ismeretlent ezzel a dallal. Emlékszem, aznap, amikor sip-sup kipakoltak a munkahelyemről, pont lomtalanítás volt Budán. Nem mondhatom, hogy én lettem volna a legtökösebb műkincsvadász, aznap mégis találtam valamit, ami az én útravalóm volt. Hajnali kettőkor nekiindultam a mi utcánknak, a Felvinczinek. Semmilyen időbeli megkötésem nem volt, szabad voltam, mint a madár. Emlékszem a langyos, nyárvégi melegre, a csendes utcára, a megkönnyebülés, szabadság, ugyanakkor félelem és elveszettség érzésére. És ezt a dalt hallgattam. Mit is találtam ekkor?
Egy hatalmas bőröndöt. Rozsdás, foszladozó, penészes böröndöt.
Jelnek tekintettem, hittem, akartam pedig halvány lila gőzöm se volt arról, hogy hogyan alakul az életem. (Éreztem, hogy túlmisztifikálom az egész szituációt, épp, hogy nem halucináltam – nem ittam, nem szívtam, de olyan jó volt egy kis csodát teremteni magam köré.) Még csak nem is sejtettem, hogy 2 hónapra rá már bőröndben lesz az életem, 4 hónap múlva pedig két bőrönddel hátrahagyom még a kontinenst is.
Nem sejtettem – de reméltem. Hajtogattam magamnak, hogy ez a változás jele, ez az én szabad jelzésem.
(Egy egész estét sikáltam, hogy végül csinos virágtartóként funkcionáljon . Virító, sárga krizántémok díszítették arra a 2 hónapra, amíg még otthon voltam.)
(Menthetetlen az ember az emlékeivel szemben. Bár szerintem ez nem is nosztalgia, csak próbálom feleleveníteni az emlékeim, hogy meg tudjam örökíteni azokat.)
A változás az a levegőben van – ha akarom, ha nem. Tudom, tudom, elcsépelt személyiségfejlesztő duma: már csak rajtam múlik, hogy milyen irányba halad. (Jelentem neki álltam cikkeket keresni a ‘Hogyan kerekedjünk felül a lustaságunkon? Hogyan kerekedjünk felül a tétlenségünkön?’ és a ’ Hogyan fókuszáljunk? témakörben. Luciano azt mondta dilis vagyok. Két hete végeztem a fesztiválon, dolgozom a terveimen, összehoztam a találkozót a Duna TV és a TV Cultura között, mit akarok még. Mit is? Változást. ( Még több munkát 🙂 )
O mar – Dorival Caymmi
1 hétig csodálhattam a tengert. A tűrkízkék, végtelen, hullámzó tengert. Egy dalocska a bahiai Dorival Caymmi-tól, a tenger nagy szerelmesétől az 50-es évekből.
Passado de Gloria – Paulinho da Viola
Maracato Atômico – Chico Science
Extatikus jó reggelt! Mai ismertetőnkben a brazil zenei élet egyik ikonikus alakjától hallhat ízelítőt a nagyérdemű.Chicooo!!! Mert péntek van, mert süt a nap, itt a tavasz és minden ok nélkül… dia de felicidade a mai. Hipi-hopi, maracatu, funk… lehet mámorosan bólogatni.
Nincs cím megadva
Kis péntek esti rütyő. Emlékeztetésképp ebben a lélekszomorító hidegben, hogy a nyár ott vár ránk a sarkon.