Kalandiparos São Paulo-ban

A lágyan ringatózó csípőkért. (Arra lennék kíváncsi, hogyan veszekedhetett az énekes ilyen bársonyos, kellemes hanggal?)

Atyagatya, mennyit ráztuk otthon erre a zenére. Milyen nosztalgikus is leszek, ha meghallom ezt a dalt. Ez a dal egyenlő Budapesttel, az ottani brazil őrülettel, mely annak a távoli, trópusi országnak a felfedezéséről szólt.

Szilveszter közeledtével, tessék rázni aztán vadul.

Tulipa. Brazíliában manapság e szó hallatán az ember nem a virágra gondol, hanem egyből az utóbbi évek legismertebb énekesnőjére, a paulistano-k nagy kedvencére asszociál. Amikor megérkeztem és mai zenekarokról, stílusról kérdeztem, elsőként őt említették.

Tulipa bájos, játokos hangjával, fülbemászó dallamaival 2008-ban lépett először a nagyközönség elé. Első, legnagyobb sikere az Efêmera című dala egyből meghódította a brazil közönséget. A dal akkora siker lett Brazíliában, hogy végül a EA Sports videójátékgyártó is felfigyelt rá és felhasználták a FIFA 2011-es verziójában.

Az alábbi videón egy kulturális program keretében játszanak élőben – egy konyhában.

Só sei dançar com você – kellemes duó egy turbékoló párról, akik megvallják egymásnak, hogy elvakult szerelmükben táncon kívül semmi másra nem képesek.

Tulipára a nemzetközi zenei világ is felfigyelt. Ebben az évben szinte csak külföldön túrnézott: USA, Anglia, Franciaország, Belgium, Portugália.

Második lemezének hivatalok videóklippjét is például Londonban forgatták.

Tulipa Ruiz Sao Paulo-ban született, de gyerekkorát Minas Gerais állam egyik kisvárosában töltötte. Édesapja zenei örökségéből merítkezve kezdett el zenélni már egész fiatalon.  Újságíróként dolgozott 10 évig, az utóbbi időkben pedig a rajzasztal felé kacsingat. Ezen a blogján találhatjuk meg rajzait, illusztrációt:

http://ateliedatulipa.tumblr.com/

Aki pedig figyelemmel szeretnék követni az énekesnő karrierjét, fellépéseit és művészi munkásságát, sok szeretettel ajánlom a blogját, sok-sok videóval és érdekességgel – igen, portugálul.

http://tuliparuiz.blogspot.com.br/

Néha úgy képzelem el, hogy az égen található csillagok mindegyike egy-egy híres brazil dal. Annyi fülbemászó, kellemes, vídám, lábalávaló, egyszóval fantasztikus zenéjük van, amihez jókora agyi kapacitás kell, hogy az ember észben tudja tartani. Megannyi állam és régió zenei stílusa, hangszerei, hangszíne. Gyógyszer ez minden nyavalyára.

Ma van a szamba nemzeti ünnepe!
Személy szerint csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, mindig libabőrös leszek, amikor meghallom azt a bizonyos bevezető dobszót. Csak arra tudok gondolni a nagy eufória közepette, hogyan lehet élni enélkül!

(Igen, a mai napig nem sikerült megtanulni SEMENNYIRE sem rázni a hátsóm.)

Hát akkor egy grándzsi párábéjnz!

Aki látta Pálffy György díjnyertes filmjét, a Taxidermiát, az emlékezhet, hogy a film vizuális világának és a sokak számára morbidnak tartott történetnek fontos eleme a zene. A filmzene szerzője pedig nem más, mint egy brazil fiatalember, Amon Tobim volt.

Az elektromos zene, videóinstallációk nagymestere évek óta Kanadában él és tevékenykedik, Brazíliában eddig még senkivel nem találkoztam, aki ismerné. Pedig micsoda Űrodüsszeába illő élményt nyújtanak a koncertjei. Egyszer, csak egyszer jutnék el.

Először meghallva ezt a számot biztos voltam benne, hogy brazil szerzőktől származik, illetve a szerző neve is olyan brazilosan hangzott. (Annyi ‘son’ végezetű név van itt, hogy el sem hinnénk.) Bármennyire is el akartam keresztelni brazilnak, az úriember francia születése és Londonban él.

A hangzást viszont nagyon eltalálta. Rázzuk hát mi is vadul, így péntek estére.

Cérebro Eletrônico – Libertem os faunos. (A zenekar neve: Elektromos agyak, a dal címe pedig szabadítsátok ki a faunokat.)

A zenekar 2003-ban alakult meg, azóta négy lemezt dobtak piacra. Legutolsó albumuk, a Vamos pro quarto, kísérletezés több zenei stílussal.

Dalszöveget még nem találtam, a lemez mostanában jelent csak meg.

Maracuja virágról zeng a dal.

Gal Costa, a brazil MPB és a Tropikália ikonikus neve. (A 60-as évek katonai diktatúrája során született Tropikália irányzat zenészei egytől egyig a brazil ‘Fame of Hall’ tagjai.) A brazilok nagyon büszkék az irányzatra, jó kis brazil bulikon (festinha) mindenki telitorokból énekli a dalaikat. Nem csoda, tényleg fülbemászó muzsika. Amit úgy igazán elképzelünk a brazil zenéről: könnyed, vídám, selymes, a tipikus kedves, lágy hangszínnel. Amivel egyből az álombeli Brazíliára asszociálunk, ahol mindig süt a nap, ringatózik a tenger, mindenki mosolyog és gondtalanul élvezi az életet.

Gal Costaról még hallunk bőven, van mit megosztani.

És a dalszöveg: http://letras.mus.br/gal-costa/46111/

Aki szereti a törékeny, angyali hangú énekesnőket, szeretném bemutatni a brazil zenei élet egyik fontos nevét: Tiê. (Felesleges is többet írnom. meg kell hallgatni.)

És a hozzátartozó költői dalszöveg.

http://letras.mus.br/tie/1544521/