Kalandiparos São Paulo-ban

Fényfestés, még mindig.

(Ennek az épületnek különös szerepet tulajdonítottak, mert fényes nappal egyike az Augusta legelhanyagoltabb, legrandább épületeinek. Lám-lám.)

A Rua Augusta a belváros egyik legzsúfoltabb mulatóegysége. Egy egész utcányi éjszakai élet. Biztosan meséltem róla. Egymás hegyén-hátán bárok, éjszakai mulatók, színházak és mozik, fodrász és ruhabolt, striptease és meleg bárok. Mindenféle kult, művész, rocker, meleg, moziőrült nép hömpölyög esténként a Paulista és a mi terünk közötti részen. Imádom. Lepukkant, de nagyon bohém, non-stop. Hajnali ötkor még olyan tömeg van, mintha épp elkezdődött volna az este. Közel van hozzánk, gyalog is haza tudok bandukolni. ( Akár hajnali négykor is…igen, lehetséges.) Azt mondják szépen lassan ezt is elveszik – építik a csillogó hoteleket és ledarálnak minden mulatót, minden szórakoztató egységet. Már el is kezdték sajnos.

Pár hete fényfestéssel ámították el az Augusta népét. Egymást érték a projektorok és a vetítések a szabadtéri vizuális örömök kedvelőinek. Tátottam én is a szám, elgémberedett a nyakam és csak azt tudtam hajtogatni megállás nélkül, hogy mennyire imádom az Augusta-t.

Ezeket a fazekas díszeket, hatalmas karimájú szoknyájukkal vagy hasukkal a bahiai nőkre mintázták. Északon mindenhol meg lehet venni őket. Színes-csiricsáré, vídám darabok. Igazi szuvenir a trópusi Brazíliából. Nekünk jól jön. Reggel a piritós felett pislogva jó érzés elábrándozni a tengerről.

De lehet a karótnyelt változat is: Több szeretetet, legyen szíves!

Na hol találtam ezt a képet? (Több magyar vonatkozású dologgal találkoztam Brazíliában egy év alatt mint eddig összesen az utazásaim során.) Museu de Imagem e Som (MIS), azaz Kép és Hang múzeum Sampában. Bármit mutatnék L-nak, mindenre azt válaszolja: ‘Tudom, ez is magyar.’

Összecsaptam egy gyors ebédet, mielőtt L utazott. Igyekeztem kitenni magamért, bár utolsó pillanatba rohantam el a boltba megvenni az összetevőket. Lehet látni, hogy mi is akar ez lenni? Nem vagyok egy nagy gasztrofotográfus. Nem sütőtök, nem. Rendkívül egyszerű, praktikus, mutatós és finoooom. Gyorsan főztem tésztát, felkozkáztam sárgadinnyét, apró darabokra tépdestem spanyol, szárított sonkát, hozzáadtam jó sok bazsalikomot (itt teljesen más a bazsalikom), megszórtam parmezán sajttal, olivaolaj és só… oh, és egy pohár bor mellé.

(A guavas-rikottás palacsintámról nem is érzem fontosnak beszélni. Bojkottálta a kreativ vezetőség… Gazdagíthatná ‘Az elcseszett konyhai próbálkozások’ listáját… tényleg érdemes lenne írni róla. Annyira azért nem volt szörnyűséges na.)

Mert néha rájön az emberre, hogy valami szépet, inspirálót alkosson, vagy csak egyszerűen játszon egy kicsit. Játszon szavakkal, a gondolataival és néha kikapcsoljon ebben az örökkön zakatoló gépezetben.

Kreatív elveszettség – végy egy angol nyelvű katalógust, ollót, fűszerezd meg egy kis nyelvi megbéklyózottsággal és kétségbeeséssel és…voilá 🙂 Ott van jelen, jövő… vagy csak simán az, amit nagyon szeretnék.