<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Kalandiparos São Paulo-ban</provider_name><provider_url>https://kalandiparos.cafeblog.hu</provider_url><author_name>tundebunde</author_name><author_url>https://kalandiparos.cafeblog.hu/author/tundebunde/</author_url><title>Ébredj Brazília!</title><html>&lt;p&gt;&lt;img alt=&quot;image&quot; src=&quot;https://kalandiparos.cafeblog.hu/files/2013/06/tumblr_inline_mok858R8RF1qz4rgp.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;

&lt;p&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Forr a brazil világ. Ezúttal ne a tüzes, buja, jókedvű, trópusi népre asszociáljunk, hanem dühös, elkeseredett fiatalokra, intellektuelekre, akik bátrak ahhoz, hogy kimerészkedjenek az utcára, vállaják a kockázatot a mindenek felett álló rendőri hatalommal szemben, amely minden (nem erőszakosnak mondott) eszközt bevet a tömeg megfélemlítésére.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Be kell vallanunk, hogy a brazil álom inkább álomkép, amit a gazdasági spekulánsok hitetnek el a világgal. Az ország tagadhatlatlanul a világ egyik leggazdagabb hatalma, az ország vagyona viszont egy kisebb réteg kezében összpontosul. Az se feledjük, hogy a braziloknak tényleg a vérükben van a szédítés. Van valami kedélyes, bensőséges, de legfőképp monumentális és elkápráztató abban, ahogy tálalják a dolgokat. Vagy a világ lenne ennyire bamba? A válasz ennél talán egyszerűbb: a politikai hatalom és a  média manőverin keresztül az országról alkotott kép teljesen más, mint a valóság. Ha tudta is ezt a nép, tűrte eddig. Kívülállóként úgy tűnik, mintha most kezdenének magukhoz térni. A brazil nem egy morgolódó természet. Szereti az életet, a jókedvet, a családi és a baráti légkört. Kerüli a konfliktus-helyzetet és elnéz olyan színtű önzőséget és pofátlanságot, amit egy öregkontinensbeli soha nem tűrne el. Így azt is, ahogy a politikusok és barátaik tonnaszámra lapátolták a pénzt a zsebükbe. Azt mondják ez a közöny mind-mind a diktatúrai megfélemlítés hagyatéka.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;2013 nem könyvelhető el Brazília sikerévének. A GDP növekedés a minimális értéket sem éri el, az infláció a plafont súrolja, emelték a kamatokat, lassul a fogyasztás és romlott a munkanélküliség helyzete. Ráadásul a brazi lakosság több mint 40%-a 25-45 év közötti, rengeteg egyre tanultabb, világlátott fiatal van, aki nehezen talál tisztességes munkát. (A szegényekről, azokról, akiknek esélyük sincs a felemelkedésre nem is beszélve. Ők nem merik felemelni a hangjukat.) São Paulo ráadásul egyre elviselhetetlenebbé válik örökös közlekedési káoszaival. Kinőtte magát, gyenge az infrastruktúra, felháborítóan drága és európai elmével felfoghatatlan társadalmi különbségek vannak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tart a zúgolódás már hónapok óta, nagyon haragszanak a foci vb-be beleőlt és valószínüleg elsikkasztott pénz miatt is. Sztrájkolnak a tanárok hetek óta, strájkoltak a közalkalmazottak&#8222; sztrájkolt a helyi BKV is - sztrájkolt már mindenki. Az utolsó csepp a pohárban (legalábbis itt, São Paulo-ban), ami végül elindítota a lavinát, az a tömegközlekedés díjának az emelése volt. R$ 3-ról R$ 3.20-ra emelték egyik napról a másikra. ( Egy real 110 Ft.) Ez a 20 centavos annak a tükrében, hogy São Pauloban nem létezik a bérlet fogalma, nagyon sok - főleg egy minimálbérből élő embernek. Volt morgolódás, de beletörődve, sokan csak leggyintettek. &#8216;Úgy sem tudunk semmit tenni.&#8217;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img alt=&quot;image&quot; src=&quot;https://kalandiparos.cafeblog.hu/files/2013/06/tumblr_inline_mok95uxCde1qz4rgp.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;                (&#8216;Ha nem csökkentik a díjat, São Paulo meg fog bénulni.&#8217;)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És ekkor történt meg a csoda - köszönhetően a rendőri elkapásoknak. (Kicsit úgy érzem, a törökországi események is felperzselték a kedélyeket.) A legleső megmozdulást nem vették komolyan. A második, alig egy-két száznyi emberből álló tömegre viszont már lecsapott a rohamrendőrség, egy egész hadsereg. Elfoglalták az egész Paulista sugárutat (São Paulo legfontosabb sugárútja), helikopterek zúgtak felettünk.( Épp tanfolyamra siettem, amikor a buszra várva kétségeesetten és értetlenül néztünk egymásra a többi várakozóval.) A rendőrök  törtek-zúztak, mindezt annak rendje-módja szerint a sajtó szenzációéhesen, vandalizmussal vádolva a tüntetőket másnap országgá kűrtölte. A rendőri elkapások miatt már sokan morogtak (online), mégis a múlt heti, negyedik tüntetés, az a bizonyos &#8216;összecsapás&#8217; emelte ezt az ügyet a nép ügyévé, ami végül az ország határain túlra is elért.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img alt=&quot;image&quot; src=&quot;https://kalandiparos.cafeblog.hu/files/2013/06/tumblr_inline_mok98aBxOz1qz4rgp.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;(Nem a 20 centavos-ért. A jogokért.)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Erről az összecsapásról  pontos részletességgel tudok beszámolni, mert a házunk előtt történt. Akciófilmben és egy véres háború kellős közepén éreztem magam. Felvettem az &#8216;ostromot&#8217; a kis gépemmel, beszámoló a következő cikkben.&lt;/p&gt;
&lt;div class=&quot;more&quot;&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;blh_share_fblike&quot;&gt;&lt;span&gt; &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>