{"version":"1.0","provider_name":"Kalandiparos S\u00e3o Paulo-ban","provider_url":"https:\/\/kalandiparos.cafeblog.hu","author_name":"tundebunde","author_url":"https:\/\/kalandiparos.cafeblog.hu\/author\/tundebunde\/","title":"\u00c1ztatom a gondolataim","html":"

<\/p>\n

(Szint\u00e9n egy m\u00faltb\u00e9li sz\u00f6sszenet…\u00e1prilisi tal\u00e1n.)<\/p>\n

Mostan\u00e1ban egyre t\u00f6bb id\u0151t t\u00f6lt\u00f6k a f\u00fcrd\u0151k\u00e1dban. Megnyugtat, ellaz\u00edt, elfeledteti mindazt a megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1st, amit nap mint nap v\u00edvok a munkahelyen. Egy kis s\u00f3, forr\u00f3 v\u00edz, gyorsan keresek egy filmzen\u00e9t, egy k\u00f6nyv, csobban\u00e1s a forr\u00f3 v\u00edzben \u00e9s csak \u00e1ztatom magam. Tegnap is elkapott az es\u0151, tegnap is csuromvizesen \u00e9rtem haza. Kisz\u00e1m\u00edthatatatlan, sao pauloi id\u0151j\u00e1r\u00e1s. Mindenki figyelmeztetett, m\u00e9gsem akartam elhinni. ( J\u00f3zan\u00e9sz \u00e9s k\u00e9pzel\u0151er\u0151 nem j\u00e1r mindig k\u00e9z a k\u00e9zben. Mi a fen\u00e9t is v\u00e1r az ember egy tr\u00f3pusi orsz\u00e1gt\u00f3l, ahol a vil\u00e1g legnagyobb v\u00edzhozam\u00fa foly\u00f3ja van? De mi a helyzet a k\u00e9peslapokkal? Az \u00f6r\u00f6kk\u00f6n t\u0171z\u0151 nappal, a k\u00e9k \u00e9ggel \u00e9s a p\u00e1lmaf\u00e1kkal… <\/span>\u00d3, a h\u00fclye k\u00fclf\u00f6ldi, hogy mindent el lehet vele hitetni.) Ahogy kin\u00e9zek az ablakon, csak a szomor\u00fa, nedves sz\u00fcrkes\u00e9get l\u00e1tom. Mindig London jut eszembe. Nem is neh\u00e9z p\u00e1rhuzamot vonni a k\u00e9t \u00e9letst\u00edlus k\u00f6z\u00f6tt. Munka \u00e9s elszigetelts\u00e9g. A legnagyobb p\u00e1rhuzam m\u00e9gis ink\u00e1bb az, ahogy a nap hi\u00e1nya befoly\u00e1solja az ember hangulat\u00e1t. Ahogy r\u00e1nyomja a b\u00e9lyeg\u00e9t arra, ahogy az \u00e9letet szeml\u00e9lj\u00fck. Borus, melank\u00f3likus, megf\u00e1radt. Kicsit minden kil\u00e1t\u00e1stalanabb \u00e9s mag\u00e1nyosabb. A Nap hi\u00e1nya r\u00e1nyomja b\u00e9lyeg\u00e9t az \u00e9n hangulatomra is. Mintha napelemmel m\u0171k\u00f6dn\u00e9k. Lemer\u0171lve, halv\u00e1nyan pislogva oper\u00e1lok. Elhom\u00e1lyosult eml\u00e9keimben mereng az a tev\u00e9keny \u00e9s rem\u00e9nyteljes id\u0151szak, amikor \u00fagy \u00e9reztem, azon nyomban megh\u00f3d\u00edtom a vil\u00e1got \u00e9s semmi sem \u00e1llhat az utamba. B\u00faskomor nosztalgia \u00e9s hullaf\u00e1radts\u00e1g. Maradnak a lassan kavarg\u00f3 gondolatok, ernyedt v\u00e9gtagok \u00e9s a rem\u00e9ny, hogy a g\u0151zzel sz\u00e9pen elillan a fejemet elnehez\u00edt\u0151 gondterhelts\u00e9g is. Mire \u00fasz\u00f3h\u00e1rty\u00e1t n\u00f6vesztek, siker\u00fcl megszabadulni a napi robot s\u00faly\u00e1t\u00f3l \u00e9s k\u00e9szen \u00e1llok arra, hogy egy lend\u00fclettel fejest ugorjak\u2026 az \u00e1gyba.<\/p>","type":"rich"}