{"version":"1.0","provider_name":"Kalandiparos S\u00e3o Paulo-ban","provider_url":"https:\/\/kalandiparos.cafeblog.hu","author_name":"tundebunde","author_url":"https:\/\/kalandiparos.cafeblog.hu\/author\/tundebunde\/","title":"A m\u00falt t\u00fckr\u00e9ben 2.","html":"

H\u00f3napokkal ezel\u0151tt felraktam egy irom\u00e1nyt, amit m\u00e9g otthoni, elkeseredett pillanataimban \u00edrtam. Tal\u00e1ltam egy \u00fajabbat.(Van b\u0151ven.) Elszomor\u00edt, hogy mennyit kopott a sz\u00f3kincsem, de nem is b\u00faslakodom ezen, mert az sehov\u00e1 sem vezet. Ugyanakkor \u00e9rdekes t\u00fck\u00f6r ez arra, hogyan fejl\u0151dik az ember \u00e9lete, hogyan v\u00e1ltozik a gondolkod\u00e1sm\u00f3dja. Ezt 2010 m\u00e1jus\u00e1ban \u00edrtam, felejthetetlen p\u00e1rizsi p\u00e1lyafut\u00e1som ut\u00e1n. Akinek van t\u00fcrelme \u00e9s kapacit\u00e1sa… \u00e9rdekes lehet. ( Line\u00e1ris gondolatmenetet kedvel\u0151kt\u0151l eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rek \u00e9s \u00f3vva intem \u0151ket…)<\/p>\n

Mag\u00e1nyos mereng\u00e9sek<\/span><\/u><\/strong><\/p>\n

Mag\u00e1nyosnak \u00e9rzem magam. Egyed\u00fcl vagyok eg\u00e9sz nap. Nem besz\u00e9lek eg\u00e9sz nap. Csak a g\u00e9p el\u00e9 meredek eg\u00e9sz nap.<\/span><\/p>\n

Aff\u00e9le sz\u00e1m\u0171zet\u00e9s a vil\u00e1gb\u00f3l, aminek inform\u00e1ci\u00f3\u00e1radat\u00e1val az Interneten kereszt\u00fcl tartok kapcsolatot. Aminek esem\u00e9nyeiben, fejl\u0151d\u00e9s\u00e9ben, \u00f6r\u00f6m\u00e9ben, b\u00e1nat\u00e1ban nem veszek r\u00e9szt. Nem bandukolok \u00e1lmosan, karik\u00e1s szemekkel a metr\u00f3hoz, hogy sok sz\u00e1z, hozz\u00e1m hasonl\u00f3an mogorva \u00e9bredez\u0151vel v\u00e1nszorogjak a munkahelyre. Nincsenek megszokott helyek, megszokott \u00fatvonal, sarkok, arcok, helyek. Nem is tudom, hogy hi\u00e1nyzik-e val\u00f3j\u00e1ban. Csak kirekesztettnek \u00e9rzem magam a mindennapokb\u00f3l \u00e9s t\u00fals\u00e1gosan is elszigetel\u0151d\u00f6m a val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l, ami t\u00falzott \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9get is eredm\u00e9nyez. Picit f\u00e9lek az emberekt\u0151l. \u00c9s nincs is kedvem besz\u00e9lgetni. Pedig tudom, hogy ha valaki \u00e1ldozatomm\u00e1 esik, v\u00e9gtelen sz\u00f3\u00e1radattal terhelem, f\u00e1rasztom, untatom. Hi\u00e1nyzik a l\u00e9temb\u0151l, a cseveg\u00e9s, csacsog\u00e1s, elm\u00e9lked\u00e9s. Annyi \u00f6sszegy\u0171lt benyom\u00e1s, gondolat van bennem. <\/span><\/p>\n

De j\u00f3 itt az alb\u00e9rletben ism\u00e9t. B\u00e1r elkeseredett eg\u00e9sznapos, rem\u00e9nytelen munkakeres\u00e9ssel telik az id\u0151, ha kin\u00e9zek az erk\u00e9lyen a kertre, azokra az egym\u00e1ssal sz\u00ednben \u00e9s pomp\u00e1ban verseng\u0151 f\u00e1kra, amik nagy \u00f6sszevisszas\u00e1gban, t\u00f6megben, egym\u00e1s hegy\u00e9n h\u00e1t\u00e1n alkotj\u00e1k ezt a nagy dzsumbujt, akkor nagyon \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy ezt l\u00e1thatom. Hogy meg\u00e9lhetem. Ezt l\u00e1tom, ha kin\u00e9zek az ablakon. A tavasz sz\u00edneit. Az \u00e9l\u00e9nk z\u00f6ldet ellent\u00e9tben a s\u00f6t\u00e9t \u00e9ggel, az es\u0151 friss illat\u00e1t az orgon\u00e1val keveredve. Nos ezek az apr\u00f3s\u00e1gok igen nagy \u00f6r\u00f6met okoznak napk\u00f6zben. Nem is besz\u00e9lve arr\u00f3l, amikor szikr\u00e1z\u00f3 naps\u00fct\u00e9sben, mad\u00e1rcsicserg\u00e9ssel kezdem a reggelt. Akkor j\u00f3. \u00c9s boldog.<\/span><\/p>\n

Az embernek meg kell tanulnia boldognak lenni. \u00c9s legink\u00e1bb vigy\u00e1znia kell a boldogs\u00e1g\u00e1ra. \u0150rizni, tartogatni, elrakt\u00e1rozni \u00e9s legf\u0151k\u00e9pp eml\u00e9kezni, hogy legyen mib\u0151l meritkezni, hogy er\u0151t adjon.<\/span><\/p>\n

Mennyi sz\u00e1mtalan ok sz\u00f3l az el\u00e9gedetts\u00e9g mellett az elkesered\u00e9ssel \u00e9s a rem\u00e9nytelens\u00e9ggel szemben. Egy sz\u00e9p lak\u00e1s, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kert. Egy\u00e1ltal\u00e1n egy hajl\u00e9k, ahol az ember m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gban \u00e9s diszkr\u00e9ci\u00f3ban \u00e9lheti meg b\u00e1nat\u00e1t, \u00f6r\u00f6m\u00e9t, m\u00e9gha mag\u00e1nyosan is. K\u00e9nyelemben lenni mag\u00e1nyosnak, nem \u00e9rhet fel azzal a szomor\u00fas\u00e1ggal, amikor utc\u00e1n, emberek k\u00f6z\u00f6tt, hajl\u00e9k n\u00e9lk\u00fcl mag\u00e1nyos.<\/span><\/p>\n

Tov\u00e1bb\u00e1 van egy t\u00e1rs, aki seg\u00edt, t\u00e1mogat, jelen van. Aki \u00e9beren tart, aki\u00e9rt er\u0151snek, kitart\u00f3nak kell lenni, aki nem engedni lanyhulni a l\u00e1ngot. Akit bizony fel kell vid\u00edtani, boldogg\u00e1 tenni, feladatokkal ell\u00e1tni. \u00c9s akkor m\u00e1ris ad\u00f3dik egy c\u00e9l, egy feladat, egy pici k\u00fcldet\u00e9s. B\u00e1r ez a lelkesed\u00e9s sem r\u00e9gi f\u00e9ny\u00e9ben t\u00fcnd\u00f6klik. Kicsit megf\u00e1radt, megt\u00f6rt.<\/span><\/p>\n

(Tal\u00e1n a zene hat\u00e1sa az, ahogy \u00edrok most. Mennyire fontos is nekem a zene. Szeretn\u00e9m ha minden pillanatomban k\u00eds\u00e9rne. Az viszont \u00f6r\u00f6k\u00f6s mereng\u00e9st, \u00e1br\u00e1ndoz\u00e1st, m\u00e9l\u00e1z\u00e1st eredm\u00e9nyezne. Nem nagyon tudok \u00fagy zen\u00e9t hallgatni, hogy k\u00f6zben m\u00e1st csin\u00e1lok. \u00c9s ford\u00edtva. Mag\u00e1val ragad a zene,\u00e9rzelmeket, indulatokat v\u00e1lt ki. \u00cdgy, hogyan is lehetne b\u00e1rmire is \u00f6sszpontos\u00edtani. Sz\u00e1momra a zenehallgat\u00e1s mindig a zen\u00e9re val\u00f3 teljes figyel\u00e9st jelentette.)
<\/span><\/p>\n

Csak magamr\u00f3l \u00edrok…\u00e9s egy internetes blogon, amit m\u00e1s is megl\u00e1that, elolvashat. Rem\u00e9lem nem.<\/span><\/p>\n

Ez tal\u00e1n az\u00e9rt van, mert \u00e9n jelent\u0151s\u00e9get tulajdon\u00edtok minden apr\u00f3s\u00e1gnak. Fontosnak tartom meg\u0151rizni a l\u00e1ttottakat, hallottakat. Eml\u00e9keimben konkr\u00e9t szavakra nem eml\u00e9kszem. De ann\u00e1l ink\u00e1bb a helyzetre, a helysz\u00ednre, a sz\u00ednekre \u00e9s indulatra, amit akkor \u00e1t\u00e9reztem, legyen boldog, szomor\u00fa vagy d\u00fch\u00f6s. \u00c9s a benyom\u00e1sok? Beleker\u00fclnek egy nagy \u00fcstbe \u00e9s forrnak, bugyognak, el\u0151t\u00fcnnek vagy elt\u00fcnnek. Ez az \u00fcst pedig a kobakom \u00e9s a lelkem. Az a kond\u00e9r, ami a boldogs\u00e1gunkat ir\u00e1ny\u00edtja. Azt a k\u00e9pess\u00e9g\u00fcnket, hogy hogyan tudunk megb\u00edrk\u00f3zni a jelen\u00fcnkkel \u00e9s \u00f6nmagunkkal. Hogyan szembes\u00fcl\u00fcnk a tulajdons\u00e1gainkkal, annak v\u00e1ltoz\u00e1s\u00e1val \u00e9s hib\u00e1ival. Legt\u00f6bbsz\u00f6r az embernek nincs ideje erre. Rohan. Milli\u00f3 dolga van, el kell int\u00e9zni, fejben tartania dolgokat. Akkor nincs id\u0151 szembes\u00edteni, \u00edt\u00e9letet vagy eredm\u00e9nyt h\u00edrdetni. De tal\u00e1n nem is baj. Az esem\u00e9nyek lelassul\u00e1s\u00e1val, a tev\u00e9kenys\u00e9gi k\u00f6r sz\u0171k\u00fcl\u00e9s\u00e9vel azonban magunk fel\u00e9 fordul a figyelm\u00fcnk. \u00c9szrevesz\u00fcnk, kiszurunk olyan dolgokat, amit addig nem. \u00c9s el kezd\u00fcnk sokmindenben k\u00e9telkedni, ami addig fel sem mer\u00fclt benn\u00fcnk. Ez a szembes\u00fcl\u00e9s folyamata, ami m\u00e9g nehezebb ha m\u00e1sok is szembes\u00edtenek adott dolgokkal. Itt term\u00e9szetesen a negat\u00edvumokat, hib\u00e1kat \u00e9rtem. De mi is sz\u00e1m\u00edt hib\u00e1nak? Mikor k\u00f6vet\u00fcnk el hib\u00e1t, mikor v\u00e9t\u00fcnk m\u00e1sok, vagy magunk ellen? Mikor hozunk rossz d\u00f6nt\u00e9st, vagy mikor hoztunk rossz d\u00f6nt\u00e9st a m\u00faltban, amivel nincs mese, most szembes\u00fcln\u00fcnk kell?<\/span><\/p>\n

A t\u00f6k\u00e9letess\u00e9gre val\u00f3 t\u00f6rekv\u00e9s igen nagy teher. Saj\u00e1t magunk \u00e9s m\u00e1s sz\u00e1m\u00e1ra is. \u00d6r\u00f6k\u00f6s k\u00e9telked\u00e9st \u00e9s el\u00e9gdetlens\u00e9get eredm\u00e9nyez. Amit m\u00e1sok sokszor rosszn\u00e9ven vesznek \u00e9s ami nem tudja elker\u00fclni azt, hogy v\u00e9g\u00fcl mindenki csak a negat\u00edvumot l\u00e1ssa benn\u00fcnk….<\/span><\/p>\n

Kezdek belebonyol\u00f3dni….tal\u00e1n t\u00fal sokat gondolkodom.<\/span><\/p>","type":"rich"}