{"version":"1.0","provider_name":"Kalandiparos S\u00e3o Paulo-ban","provider_url":"https:\/\/kalandiparos.cafeblog.hu","author_name":"tundebunde","author_url":"https:\/\/kalandiparos.cafeblog.hu\/author\/tundebunde\/","title":"Mit k\u00edv\u00e1nn\u00e9k?","html":"

31 \u00e9ves lettem \u00e9n. Nem titok, nem is sz\u00e9gyellend\u0151. N\u00e9ha elker\u00fclhetetlen a m\u0171balh\u00e9 \u00e9s a rim\u00e1nkod\u00e1s: telik az id\u0151, egyre t\u00f6bb r\u00e1ncom \u00e9s \u0151sz hajsz\u00e1lam van blablabla. Nevets\u00e9ges - vagyok. Arra kell godnolnom, hogy mennyi csod\u00e1latos \u00e9lm\u00e9nyt tudhatok magam\u00e9nak, milyen sz\u00e9p csal\u00e1dom \u00e9s fantasztikus bar\u00e1taim vannak, milyen \u0151r\u00fclt kalandokban volt r\u00e9szem \u00e9s ami legfontosabb, hogy eg\u00e9szs\u00e9ges vagyok, j\u00f3 helyen vagyok. T\u00f6bb tervem v\u00e1r megval\u00f3s\u00edt\u00e1sra, mint valaha \u00e9s igen, m\u00e9g mindig rem\u00e9nytelen \u00e1lmodoz\u00f3 vagyok.<\/span><\/p>\n

Az elm\u00falt hetekben, h\u00f3napokban n\u00e9ha m\u00e1r az \u00f6sszeoml\u00e1s sz\u00e9l\u00e9n \u00e1lltam, kil\u00e1t\u00e1stalannak t\u0171nt minden. Az \u00e9let csak a munk\u00e1r\u00f3l sz\u00f3lt. Ha becsuktam a szemem, a v\u00e9gtelen list\u00e1imra gondoltam, \u00e1lmomban, ha fel\u00e9bredtem, nyugodt perceimben egy\u00e9bre sem tudtam gondolni, csak a munk\u00e1ra. Teljesen megszakadt a kapcsolatom a k\u00fclvil\u00e1ggal, bar\u00e1tokkal. Elfelejtettem, hogy milyen kikapcsol\u00f3dni, felh\u0151tlen\u00fcl, gondtalanul vihor\u00e1szni, vagy egy b\u00e1rban \u00fccs\u00f6r\u00f6gni, filozof\u00e1lni, \u00e1lmodozni, semmit tenni. Fel\u0151r\u00f6lt,\u00a0 felem\u00e9sztett. Mindennek ellen\u00e9re viszont \u00f6r\u00f6mmel \u00e9s b\u00fcszkes\u00e9ggel t\u00f6lt\u00f6tt el ez a teljes odaad\u00e1s, amit a munka megk\u00edv\u00e1nt. V\u00e9gre azt csin\u00e1lhatom, ami igaz\u00e1n k\u00f6zel \u00e1ll hozz\u00e1m, a nap v\u00e9g\u00e9re pedig az\u00e9rt vagyok zombi, mert eg\u00e9sz nap \u00f6tletel\u00e9s, alkot\u00e1s folyt. Mindez persze a legveszettebb temp\u00f3ban, alkalmazkod\u00e1s \u00e9s tanul\u00e1s, \u00f6r\u00f6k\u00f6s v\u00e1ltoz\u00e1sok \u00e9s szervezetlens\u00e9g k\u00f6zepette.<\/span><\/p>\n

A mai nap viszont igaz\u00e1n rendk\u00edv\u00fcli volt. Hogy ennyi kedves \u00fczenetet, figyelmet \u00e9s szeretetet kapjak egy napba s\u00fcr\u00edtve. Be kell vallanom, hogy teljesen ki vagyok purcanva. Fel sem tudom fogni mindezt. Val\u00f3s\u00e1gos inv\u00e1zi\u00f3ban volt r\u00e9szem. El\u00e1rasztott mindenki a figyelm\u00e9vel, szeretet\u00e9vel. Hercegn\u0151, elk\u00e9nyeztett kicsi gyerek, mindenki szemef\u00e9nye voltam ma. Azzal kezd\u0151d\u00f6tt, hogy Luciano magyarul k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt fel, a legt\u00f6k\u00e9letesebb magyaross\u00e1ggal ejtve ki minden egyes sz\u00f3t. Ut\u00e1na j\u00f6tt az a sok-sok kedves sz\u00f3, \u00f6lel\u00e9s \u00e9s figyelem a munkahelyen. \u00dczenetek \u00e1radata az arck\u00f6nyv\u00f6n, r\u00e9gi kedves bar\u00e1tok a vil\u00e1g minden t\u00e1j\u00e1r\u00f3l. Besz\u00e9ltem a csal\u00e1ddal, kicsivel- naggyal, l\u00e1ttuk egym\u00e1st skype-on, volt vigyorg\u00e1s \u00e9s sikor\u00e1sz\u00e1s ( mindez az irod\u00e1ban, az asztal alatt gubbasztva a kis g\u00e9pemmel, mert az internetk\u00e1bel nagyon r\u00f6vid volt) Ezzel egy\u00fctt szinte sokk\u00e9nt \u00e9rt a sok r\u00e9gi eml\u00e9k eddigi \u00e9letemr\u0151l, annak szerepl\u0151ir\u0151l. Hisz a mostani \u00e9letemben semmilyen k\u00f6tel\u00e9kem nincs a r\u00e9givel - senki \u00e9s semmi nem eml\u00e9keztet arra a 30 \u00e9vre, amit eddig meg\u00e9ltem.\u00a0 Ezen a napon minden visszat\u00e9rt: szinte hallottam a bar\u00e1taim hangj\u00e1t, eszembe jutottak azok a helyek, ahol r\u00e9gebben egy\u00fctt l\u00f3gtunk, visszat\u00e9rtek az \u00e9lm\u00e9nyek, hogy kit, hogyan, honnan ismertem meg, orsz\u00e1gok, kultur\u00e1k, kalandok. <\/span>Mindezzel egyszerre megrohamoztak az eml\u00e9kek az ‘el\u0151z\u0151 \u00f6nmagamr\u00f3l’. A k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9sek t\u00fckr\u00e9ben, a r\u00e9gi eml\u00e9keket felid\u00e9zve egyszeribe \u00f6lembe zuhant mindaz, ami vagyok, aki vagyok. Az, amit itt nagyon kev\u00e9s embernek tudok megmutatni \u00e9s csak keveseket \u00e9rdekel, vagy egyszer\u0171en nem \u00e9rtik, nem \u00e9rt\u00e9kelik. Nagyon r\u00f6vid id\u0151 alatt, \u00e9p \u00e9sszel felfoghatatlan intenzit\u00e1ssal t\u00f6rt\u00e9ntek a dolgok k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, belecs\u00f6ppentem ebbe az eszetlen m\u00f3kusker\u00e9kbe, ahol nem tudtam azzal foglalkozni, amim m\u00e1r van. Azzal kellett megk\u00fczdenem nap mint nap, hogy nem tudom, nem ismerem, m\u00e1shogy l\u00e1tom, m\u00e1sk\u00e9pp \u00e9rtelmezem. Mindezzel \u00e9rt\u00e9k\u00e9t vesz\u00edtette a r\u00e9gi \u00e9s maradt helyette az \u0171r \u00e9s a gy\u00f6trelem, hogy ebben a vil\u00e1gban fabatk\u00e1t sem \u00e9rek. <\/span><\/p>\n

\u00cdgy a legszebb aj\u00e1nd\u00e9k ezen a sz\u00fclet\u00e9snapon az, hogy kezd viszzat\u00e9rni a r\u00e9gi \u00e9nem, <\/span>kezdek \u00f6nmagam lenni \u00e9s <\/span>siker\u00fcl r\u00e1l\u00e1tnom a saj\u00e1t \u00e9rt\u00e9keimre, tud\u00e1somra. Lassan kezdek egyre t\u00f6bb emberrel tal\u00e1lkozni, akiket \u00e9rdekel, hogy ki vagyok \u00e9s milyen kultur\u00e1lis \u00f6r\u00f6ks\u00e9ggel rendelkezem \u00e9s kezdenek megismerni annak, aki val\u00f3j\u00e1ban vagyok. <\/span><\/p>\n

Gyertyaf\u00faj\u00e1s \u00e9s k\u00edv\u00e1ns\u00e1g helyett \u00edgy csak egy k\u00f6sz\u00f6n\u00f6mmel tartozom - az \u00e9letnek \u00e9s a J\u00f3istennek a lehet\u0151s\u00e9g\u00e9rt \u00e9s a er\u0151\u00e9rt.
<\/span><\/p>","type":"rich"}