R\u00e9gebben is firkantottam - akkor m\u00e9g \u00f6szt\u00f6n\u00f6s volt a gondolatok szavakba \u00f6nt\u00e9se - ma m\u00e1r csak \u00e9rzek, de nem tudom, milyen nyelven\u2026 Igen, sajnos egyre jobban b\u00e1nt ez a k\u00e9rd\u00e9s. Ezt a bejegyz\u00e9st 2010. szeptember\u00e9ben \u00edrtam, amikor az IT c\u00e9gn\u00e9l dolgoztam\u2026illetve valamikor tavaly, nemsokkal a nagy v\u00e1ltoz\u00e1s be\u00e1llta ut\u00e1n. Csendes, j\u00e1mbor boldogs\u00e1got \u00e9rzek ezt olvasva. Eml\u00e9keztet arra, hogy milyen sz\u00e9pen alakult az \u00e9letem. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m! Mindenkinek.<\/p>\n
A h\u00e9t \u00f6t napj\u00e1n rab vagyok, l\u00e9tem lak\u00e1s \u00e9s munkahely k\u00f6z\u00f6tt v\u00e1ltakozik. Reggel felkelek, elmegyek dolgozni, kimer\u00fclten haza, otthon elveszetten, agy n\u00e9lk\u00fcl semmitteszek \u00e9s csak a lefekv\u00e9s id\u0151pontj\u00e1t v\u00e1rom.<\/p>\n
L\u00e9tem jelenleg kimer\u00fcl a munka, ev\u00e9s, alv\u00e1s h\u00e1rmas\u00e1ban. Olyan er\u0151s b\u00e9kly\u00f3 ez, ami minden emberit els\u00f6p\u00f6r az \u00e9letb\u0151l \u00e9s a l\u00e9lekb\u0151l. Prom\u00e9teusz is \u00edgy g\u00f6rgeti azt a k\u00f6vet. Belet\u00f6r\u0151d\u00f6tten, g\u00e9piesen, f\u00e1sultan. \u00c9n is k\u00f6vetem az utas\u00edt\u00e1sokat. Mint egy g\u00e9p. De \u00e9n nem vagyok az. B\u00e1r m\u00e1r egyre hom\u00e1lyosabban l\u00e1tom az \u00e9let sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t, szineit, \u00edzeit, \u00f6r\u00f6m\u00e9t, de m\u00e9g rem\u00e9nykedem. Rem\u00e9nykedem, hogy hamarosan ki tudok szakadni ebb\u0151l az \u00f6rd\u00f6gi k\u00f6rb\u0151l, ebb\u0151l a m\u00f3kusker\u00e9kb\u0151l, ebb\u0151l a l\u00e9t \u00e9rtelm\u00e9t megk\u00e9rd\u0151jelez\u0151 nihil \u00e1llapotb\u00f3l.<\/span><\/p>\n <\/span><\/p>\n Lassan h\u00e1rom h\u00f3napja t\u00f6lt\u00f6k napi 8 \u00f3r\u00e1t egy g\u00e9p el\u0151tt, egy f\u00fclhallgat\u00f3val a f\u00fclemen, t\u00f6bb sz\u00e1zszor elmondva ugyanazt az \u00fcdv\u00f6zl\u0151 sz\u00f6veget. Napi nyolc \u00f3r\u00e1m teljes k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9sben, tan\u00e1cstalans\u00e1gban, rem\u00e9nyvesztetten telik. Sz\u00e1molom a perceket, a megengedett \u00e9s a k\u00f6telez\u0151 perceket.\u00dagy telik el az \u00e9letem, hogy azt v\u00e1rom, hogy teljen el. Mint a rab, aki let\u00f6ltend\u0151 b\u00fcntet\u00e9s\u00e9t sz\u00e1molja.<\/span><\/p>\n Rab vagyok. Nem is. L\u00e1germunk\u00e1s. POntban nyolckor munka, meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, t\u00e1rsas\u00e1s \u00e9rintekz\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, mag\u00e1nyosan, v\u00e1gyakozva egy jobb, szebb \u00e9letforma ut\u00e1n, felid\u00e9zve mindazt, ami a m\u00faltban megadatott. J\u00f6v\u0151? Mi is az? Lehet\u0151s\u00e9g? Mikor? Hogyan? Lesz m\u00e9g egyszer, valaha lehet\u0151s\u00e9gem.<\/span><\/p>\n Annyira kil\u00e1t\u00e1stalan az eg\u00e9sz.<\/span><\/p>\n Megfojt a l\u00e9gk\u00f6r, a magam reakci\u00f3ja, f\u00e9lelme, elutas\u00edt\u00e1sa, irt\u00f3zata. Hogy nem tudok kit\u0151rni ebb\u0151l az \u00e1lomb\u00f3l. V\u00e9resre cs\u00edpkedem magam, hogy fel\u00e9brdjek. \u00c9bred\u00e9s nincs. V\u00e9r van.<\/span><\/p>\n T\u00e9nyleg annyira \u00e9bernek kell lenni az \u00e9let minden szakasz\u00e1ban? Minden d\u00f6nt\u00e9snek okosnak, megfontoltnak, j\u00f3nak kell lennie, mert a legkisebb hiba csak azt eredm\u00e9nyezi, hogy legurulunk a lejt\u0151r\u0151l. Eleinte m\u00e9g kapaszkodunk, pr\u00f3b\u00e1lunk visszam\u00e1szni \u00e9s er\u0151t ad a tudat, hogy egyszer ott voltunk a tetej\u00e9n. Azt\u00e1n elf\u00e1radunk. \u00c9s csak gurulunk, gurulunk lefel\u00e9. Semmit nem tesz\u00fcnk. M\u00e1r nem f\u00e1j. Elfogadjunk a kudarcot.<\/span><\/p>\n F\u00e9lek,hogy lassan eluralkodik rajtam is a belet\u00f6r\u0151d\u00e9s.<\/span><\/p>\n \u2026\u2026\u2026\u2026.<\/span><\/p>\n Ezt a be\u00edr\u00e1st nem is tudom, mikor \u00edrhattam. Hogy az\u00f3ta mi is t\u00f6rt\u00e9nt, siker\u00fclt-e felkapaszkodni a lejt\u0151n, meger\u0151s\u00f6dni, visszatal\u00e1lni \u00f6nmagamhoz? \u00c9s mi\u00fajs\u00e1g a belet\u00f6r\u0151d\u00e9ssel? Nos, az esem\u00e9nyek folyt\u00e1n m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1som nincs is csak belet\u00f6r\u0151dni, elfogadni a t\u00f6rt\u00e9nteket.<\/span><\/p>\n Most ez maradt, ez az \u00e9letforma, ez a munkahely. Kit\u00f6r\u00e9si lehet\u0151s\u00e9g? Nagyon-nagyon er\u0151snek kell lenni ahhoz. <\/span>Kock\u00e1zatot nem v\u00e1llalhatok. Akkor azt a picit is, ami volt, elvesz\u00edtem.<\/p>\n Mi is maradt? Maradtam \u00e9n. \u00c9n \u00f6nmagammal, a kudarcaimmal, k\u00e9ts\u00e9geimmel \u00e9s a megoldatlan probl\u00e9m\u00e1immal, amiket m\u00e9g mindig magam el\u0151tt g\u00f6rgetek, de amihez m\u00e1r egyre kevesebb er\u0151m van. Pont most, amikor m\u00e1r elfogyott minden tartal\u00e9k er\u0151m, most kell rendk\u00edv\u00fclit teljes\u00edteni, sokszorozott er\u0151vel kit\u00f6rni ebb\u0151l a bebetonozott rem\u00e9nytelens\u00e9gb\u0151l, k\u00e9ts\u00e9gekb\u0151l.<\/p>\n \u00c9s mindezt\u2026 egyed\u00fcl.<\/p>","type":"rich"}