A szamba nemzeti napja alkalmából egy kis zárójeles megjegyzés mindnyájunk megnyugtatására: Hölgyeim és Uraim, nem, nem minden brazil tud szambázni (Kicsit nehéz volt elhinni először.) Én több emberrel talákoztam, aki nem tud. Itt is tanulják. Szóval ugyanúgy ahogy mi is bambán riszáljuk a csárdásra, itt is megy a ritmusos totyogás. Viszont azok, akik tudnak… Meu Deus do ceú, égiekkel játszó földi tünemények ők, istenségnek látszóak is (nem csak látszóak… azok ők.)
PS, PS: bár én lelkes, tudatlan gringaként újjongok, e ‘letűnt kor maradványára’ magasról tojik a brazil köztudat (vagy csak az intellektuel köztudat?) – tisztelet a kivételnek, de sajnos ez van. Fene ezt a kifordított, bolond világot, hogy ami szép, egyszerű, elérhető, örömet nyújt és jelen van az életünkben… a kutyának sem kell…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: