Kik voltak azok a szerencsés honfiak, akik Brazília felfedezése óta elsőként megláthatták a minden képzeletet felülmúló, trópusi paradicsomot?
Amíg otthon a törökökkel hadakoztunk, megállás nélkül szeletelték, toldották-foldották az országot, idegen birodalmak királya űlt a trónon, németül, latinul vagy franciául beszéltek a nagyurak, tombolt a feudalizmus és háborúkban, forradalmakban élte ki minden nyugtalanságát és energiáját az európai, addig pár magyar eljutott az Üveghegyeken, de még az Óperenciás tengeren túlra is.
Míg mi Európa apró harcterén gyepáltuk egymást, addig a portugál és a spanyol hódítók felosztották egymás között a világot olyan mesés messzeségekbe jutva el, olyan kincsekre és természeti csodákra bukkanva, amit legmerészebb álmunkban sem tudtunk volna elképzelni.
Néha irigylem az akkori felfedezők élményét – olyat láttak, mint előtte még soha. Mára sajnos elfogytak a felfedezetlen csodák: mindent tudunk, mindent látunk, eljuthatunk bárhová és egy kattintással egy villogó műanyag kütyü előtt mindent láthatunk anélkül, hogy ki kellene másznunk a fotelből.
Képzeljük el milyen élmény lehetett a káprázatos színorgia, a buja növényzet és állatvilág, először látni az exotikus népeket, a szegény, elhúrcolta afrikai rabszolgákat, a benszülött indiánokat és a különböző kulturák keveredését. Felfedezni egy ilyen gigászi méretű, soha véget nem érő területet a sűrű, áthatolhatatlan esőerdővel. Milyen élmény lehetett túlélni a két-három hónapos hajóutat, először látni a brazil tengerpartot.
Kis időutazásra invitálva mindenkit, járjunk egyet az új brazil földön őseinkkel, a szerencsés tudósokkal, katonákkal és kalanadorokkal, akik mentek, láttak, győztek (vagy nem), maradtak és maradandót alkotva hozzájárultak Brazília gyarapodásához.
Feljegyzések szerint Varga János volt az első magyar, aki brazil földre tette a lábát. Pontos dátum is van e történelmi pillanatról: 1519. december 13-án látta meg először a Cukorsüveg hegyet Rio de Janeiro-ban, ami az akkoriban még vadabbul burjánzó esőerdő felett kandikált ki. Varga tüzérként szolgált a legendás Magellán expedíció egyik hajóján, amely megkerülte a világot.
A fenálló adatok szerint, a következő két név: Szentmártonyi Ignác és Szluha János matematikus és csillagás pároshoz tartozik, akik V. János király meghívására érkeztek 1749-ben brazil földre. A király nagylelkű meghívásának valódi célja az volt, hogy felülvizsgáltassa az akkori Brazília határait. A Tordesillasi szerződés, melyben Spanyolország és Portugália felosztotta egymás között a világot, nem elégítette ki a portugál udvar igényeit.
Fáy Dávid és Kayling József misszionárius 1753-ban érkezett Brazíliába, hogy keresztény hitre térítse az ország északi részén található Maranhão régió indiánjait. ’Hálája jelenként’ a portugál Pombál márki elhurcoltatta és börtönbe vetette őket.
A legelső Brazíliáról készült rövid feljegyzések Zakarias János és Éder Xavér Ferenc tollából erednek.
Brazíliának van egy több száz tagból álló, híres családja: a Família Hungria. A család alapító ősei, a Hofbauer fivérek Győr városából érkeztek 1810-ben. (A brazil források Győrt, a magyar források Debrecent említenek. Lehet választani…) Nemsokkal később felvették a Hungria nevet. A Brazília-szerte ismert név ma mintegy 600 taggal büszkélkedik.
Gróf Pálffy Miklós 1817-ben, Habsburg Leopoldina hercegnő testőrségének parancsnokaként érkezett az újonnan kikáltott Brazil birodalomba. A hercegnő a birodalom alapítójának, I. Péter császárnak a menyasszonyaként jött új hazájába.
A Vámosy fivérek, József és Dániel 1828-ban szálltak ki Rio de Janeiro partjainál. A helyiek által ismert, rio de janeiro-i Wamosy család és az ország déli csücskében található Urugayana város alapítói. Alceu Wamosy, a XX. századi brazil költészet első évtizedeinek egyik legfontosabb alakja, a család leszármazottja.
Kornis Károly jogász és történész, a szabadságharc leverése után érkezett Brazíliába, 1854-ben. Megnyitotta első, az akkori fényképészetnek számító, dagerotípia műhelyét. Ő lett a Számvevőszék hivatalos fényképésze, sőt még II. Péter császár családjáról is készített fényképet. Később, amikor már beszélt portugálul, Brazília külföldi, diplomáciai képviseletének jogi tanácsadójaként szolgált. Harcolt a telepesek jogaiért, magyar borokat importált, számos tanulmány szerzője volt jog, latin tanítás, sőt még a polgári házasság témájában is.
Décsy János, a 1848-as szabadságharc egyik tisztje szintén 1854-ben érkezett és tanítóskodott a király székhelyéül szolgáló Petropolis városában. 1864-ben részt vett a são paulo-i toborzásokban és két évre rá csatlakozott a hadsereg Paraguay elleni hadműveletében. Katonai karrierjét megkoronázva Itajaí gyarmat elnöke lett.
Szendrői Geőcze István, Garibaldi híve 1864-ben érkezett Brazíliába. Elragadtatva az ország természeti szépségeitől, a gazdag népművészettől és a brazil ember gondolkodásmódjától, legyezve benyomásait, tapasztalatait,megírta a legelső magyar nyelven írt könyvet Brazíliáról. (Utazás Braziliába és vissza)
Utolsó nevünk a listán Majlaszky Lajos Mátyás mérnöké, aki 1868-ban érkezett. Alapítója és építője volt az ország híres vasútvonalának, a Ferrovia Sorocaba-nak mely São Paulo és Sorocaba város acél üzeme között futott.
Következő alkalommal kezdődjön hát a híres nevek sora, akik magyar születésűek vagy leszármazottak, de mindenképp fontos alapkövei a brazil közéletnek. Balerina és bűvész, filmes és cukrász, a fordítás mágusa, a fény mestere, színésznők és foci zsonglőrök. Ízek, színek, formák, gondolatok és szavak felismerve a brazil kultúra mesés gazdagságát, ápolva és újraértékelve azt, egy másik szemszög és múlt megközelítésében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: