Kalandiparos São Paulo-ban

Ma kezdetét vette a világ egyik legnagyobb presztizsű divatmustrája, a São Paulo Fashion week, Winter 2014. Egy hétig divatlázban ég a város…. és én is.

Cérebro Eletrônico – Libertem os faunos. (A zenekar neve: Elektromos agyak, a dal címe pedig szabadítsátok ki a faunokat.)

A zenekar 2003-ban alakult meg, azóta négy lemezt dobtak piacra. Legutolsó albumuk, a Vamos pro quarto, kísérletezés több zenei stílussal.

Dalszöveget még nem találtam, a lemez mostanában jelent csak meg.

Ó ha tudnák a tihanyiak, hány millió brazil szeme csillan fel e név hallattán. Hány millió ember őrzi emlékében a Tihany mágikus világát. Hadakozik az amerikai kontinens, észak és dél  a név tulajdonjoga felett. A miénk, a miénk. Tihany las vegas-i, a Tihany brazil. Senki nem tudja, hogy Tihany Európa kicsiny országához, Magyarországhoz tartozik.

Ez a Tihany viszont nem a miénk. Latin-Amerika kedvenc és a világ egyik legnagyobb cirkusza 50 éves működése során több, mint 80 millió embert kápráztatott el műsorával. Képzeljük el azt a több millió, Dél-Amerika eldugott helyein élő embert, akik életükben először láttak piros orrú bohócot, oroszlánt vagy mágust, akinek a kalapjából nyuszikák ugranak ki, vagy épp ketté fűrészeli a feleségét.

Hatalmas izgalom, öröm és telt ház fogadja a mai napig a cirkuszt, bármikor turnéznak Dél-Amerikában.  

Emlékszem épp egy szürke napon nyomorogtam a metrón, amikor megláttam egy mutatós, revük világát felidéző hírdetést egy cirkuszról. ‘A legendás társulat ismét Brazíliában.’

 Tihany. – Ó de nagyon magyar ez is. Alig vártam, hogy hazaérhessek és kiderítsem, mit is takar Brazíliában a kis, balatoni gyönygszem neve.

A történtet Magyarországra egy kisfiúhoz, Czeisler Ferenchez vezethető vissza, aki elvarázsolva a cirkusz mágikus világától, 11-12 éves korában, özvegy édesanyja tudta nélkül beállt egy társulathoz. Etette a cirkusz állatait, amiért cserébe megnézhette az előadásokat. Több cirkuszba is besegített, idővel pedig kitanulta, amire a legjobban vágyott: a bűvész mesterséget.

Egész fiatalon kezdődött a jövendőbeli mágus kalandos élete: 1930-ban, 13 évesen nagybátyjával Uruguaiba utazott, ahol az ottani híres spanyol bűvész, Blacaman segédje lett. Közben csokoládét árult a futbal történetének legelső világbajnokságán, amit pont Montevideóban tartottak abban az évben.

Tanoncaként tovább tökélétesítette tudását, a társulat  európai turnéján Párizsba is eljutott, ahonnan viszont visszament Magyarországra. Ekkor 18 éves. Megalapította saját társulatát, amivel az ország szegény vidékeit járta. A Tihany cirkusz elnevezése mögött nem rejlik semmilyen mágikus legenda, csupán egy egyszeri, tihanyi szereplés alkalmával megihletve nevezte el társulatát, ellentétben a téves forrásokkal, amik a mágus szülővárosaként említik a várost.

Tombolt a II. világháborús Holocaust űldözés, amikor Czeisler Ferenc pont Szabadkán járt. A náci csapatok bevették a várost, a zsidókat a Duna partra terelték, végül mindenkit a folyóba lőttek. Zsídó származásánál fogva ő is a halálraítéltek között nyomorgott. Életét hidegvérének köszönhette: mielőtt a katonák tüzet nyitottak volna, sikerült a folyóba ugrania.

Brazíliába 1953. május 6-án érkezett feleségével, Ilonával és 14 éves fiával, Ludwiggal. São Paulo legendás utcájában, a Rua Augusta-n bérelt egy üres szobát, ahol a földön aludtak, ruháikon kívül semmiük nem volt. Egy évig egy riói társulatnál dolgozott, míg végül a São Paulo-hoz közeli kisvárosban, Jacareí-ben megvett egy  4000 férőhelyes cirkuszsátrat.

Innen indult a A Tihany cirkusz mesés története.

( Nagyon kevés a fellelhető anyag az interneten, Czeisler úrról és a cirkusz kezdeti korszakáról pedig tulajdonképpen semmi. Esetleges dátumbéli hibákért elnézést kérek, azt használtam, amit találtam. Ez a téma is megérdemelne egy alapos kutatást.)

A legendás cirkusz alapítójának a nevéhez, akit csak Tihanynak hívnak, mert lehetetlennek tartják kiejteni a nevét, számos anekdota fűződik. Így például az egyik körútja során találkozott egy Juscelino Kubitschek nevezetű politikussal, akit véletlenül elnöknek szólított. Kubitschek kijavította az esetlenkedő mágust, hogy ő nem elnök. A cirkusz nagymestere így válaszolt: – Ha Tihany azt mondja, hogy Ön elnök lesz, az úgy is lesz. (És úgy is lett.)

Szintén egy kedves anektoda, ami a híres énekeshez, a több millió brazil női szívet megdobogtató Roberto Carlos-hoz fűződik. Czeisler úr egy előadás elkalmával észrevette, hogy egy csapat kölyök bemászott titokban a sátorba. Elkapta az egyiket és a fülénél fogva kivezette. Évtizedekkel később, amikor az argentinai Mar del Platan lépett fel a cirkuszával, ugyanabban az időben, a híres énekes is a városban turnézott. A mágus az előadás után tiszteletét tette az énekes öltözőjében, amikor Roberto Carlos neki szegezett egy kérdést.

– Ön Tihany úr?

– Igen, én vagyok

– Elszámolnivalóm van Önnel.

– Elszámolnivaló? Dehát még soha nem találkoztunk.

– Emlékszik arra a kölyökre, akit Ön a fülénél fogva vezetett ki a cirkuszsátorból Espírito Santo-ban? Az én voltam.

Czeisler úr számtalan nívós díjat nyert kivételes tehetségével. Csak a legnagyobbakat említve 1978-ban Academy of Magical Arts előadói díját kapta meg, 1987-ben pedig a Masters Fellowship-et, ami a legnagyobb kitűntetés, amit bűvész megkaphat, a mágusok Oscar életműdíja. A cirkusz nemzetközi nagykövete címet magától a monakói, királyi családtól kapta, a mexikói Puebla egyetem tiszteletbeli professzora és a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál zsűrijének elnöke.

A cirkusz székhelyét a ’80-as évekbe áttette az Egyesült államokbeli Las Vegasba, ahonnan a mai napig irányítja Dél-Amerikában turnézó cirkuszát. A társulat repertoárján továbbra is kiemelt jelentősségű a bűvészet és az akrobatika.

Visszavonulása utána fia vette át a mágusi szerepet.

Naívan próbáltam kapcsolatba lépni Czeisler úrral valamilyen formában, írtam a Cirkusz nagykövetségnek, ahonnan meglepetésemre visszaírtak. Ha a sors keze esetleg Las Vegas-ba sodort volna sem lett volna alkalmam vele beszélni, egészségügyi okokra hivatkozva, kedvesen, de elutasították az érdeklődésem.

Van egy, a cirkuszi pályafutástól teljesen eltérő kérdés, amit szívesen feltennék Czeisler úrnak. Egy kérdés, ami a multikulturális életet élő emberhez szól. Melyik nyelv él mélyen a lelkében?  Milyen nyelven érez, álmodik? Melyik országot tekinti hazájának? Kisebb megszakításokkal Magyarországon élt 37 éves koráig, Brazíliában kezdte a mesés társulat pályafutását, az utóbbi években készített brazil interjúkban viszont vegyesen beszélt spanyolul és portugálul, hivatalos körökben a spanyolos Senor Tihanynak hívják, lakhelyét tekintve pedig már 30 éve az Egyesült Államokban él.

Czeisler Ferenc életútja az egykori kisfiú minden álmát felűlmúlta: megteremtette a maga bűvész világát, amivel megigézte az Újvilág mindkét földrészét.

Otthon megjelent egy életrajzi könyv a nagy mágus életútjáról, H. Mata Zsuzsanna: Tihany, Budapest 2008. Akinek van lehetősége, ajánlom szeretettel. ( Olvassa el és utána mesélje el nekem.)

A ‘Magyarok és híresek Brazíliában’ cikksorozat előző cikkei itt olvashatóak:

Edificio Martinelli, Dél-Amerika első, legmagasabb felhőkarcolója

Ofner cukrászda, az édességek királynője

Az első magyarok

Gyorstalpaló történelem óra

Magyarok és híresek Brazíliában

A fantasztikus ubatubai álomhoz azért hozzátartozik a valóság, hogy az esőerdő közepén van. Télen teljesen megfeledkeztünk a természet erejéről, a tavasz viszont emlékeztet a hatalmára: a pirinka bogár csípése a parton, aminek a nyomán négy pokolian viszkető, hatalmas, begyulladt kelés van – azt mondták ne aggódjak, egy hét alatt elmúlik. (Bűnök leróvása még a földi lét során?!) A szomszéd talált a kertjében valami mérges kígyót, böhöm nagy gyíkok mászkálnak az utcán (nem, ezúttal nem a szomszéd műanyag krokodiljáról van szó.) Giga mutáns hangyák, békák, csótányok és még ki tudja hány millióféle teremtménye az Úrnak. Újjongtam a természet csodáján, most laposkúszásban véresre kaparom a lábam. Majd vigyázni kell a dengue léggyel meg a medúzákkal is – meg még ki tudja mivel. Az 5 cm-es naptej rétegre mehet még egy ugyanannyi szunyogriasztó is. Ideje átállni a turista módról a helyire és Indiana Jones-tól tanulni.

(A képek Gugli úr kegyes jóvoltából osztatnak meg a nagyérdeművel.)

Maracuja virágról zeng a dal.

Gal Costa, a brazil MPB és a Tropikália ikonikus neve. (A 60-as évek katonai diktatúrája során született Tropikália irányzat zenészei egytől egyig a brazil ‘Fame of Hall’ tagjai.) A brazilok nagyon büszkék az irányzatra, jó kis brazil bulikon (festinha) mindenki telitorokból énekli a dalaikat. Nem csoda, tényleg fülbemászó muzsika. Amit úgy igazán elképzelünk a brazil zenéről: könnyed, vídám, selymes, a tipikus kedves, lágy hangszínnel. Amivel egyből az álombeli Brazíliára asszociálunk, ahol mindig süt a nap, ringatózik a tenger, mindenki mosolyog és gondtalanul élvezi az életet.

Gal Costaról még hallunk bőven, van mit megosztani.

És a dalszöveg: http://letras.mus.br/gal-costa/46111/

Az első épület, ami megragadta a figyelmem érkezésemkor, a híres Edifício Martinelli volt. Mindig ezt használtam referenciaként São Paulo számtalan építészetí stílust egybegyűjtő, kalandosan sokszínű belvárosához. A nevét se tudtam még, de emlékezetemben mélyen megmaradt az épület stílusa. Amikor megláttam, minding New York-ban éreztem magam.

Elképzeltem a ’20-as évek Amerikáját az elegáns kalapos-kutyás úri hölgyekkel, a bevándorolt ír és olasz munkásokkal. Sokszor elsétáltam az épület előtt és álmodoztam arról a híres képzeletbeli Amerikáról, ahol minden szabad, tüzesen szól a jazz és a rúzsozott,apró ajkú amerikai nők szaporán kapkodják hosszú lábaikat, ugyanúgy mint régi, fekete-fehér filmeken. Távolabb nem is állhattam volna az igazságtól.

A híres felhőkarcolót, mely kezdetben Brazília, sőt az egész Latin-Amerika legmagasabb épülete volt, a dúsgazdag olasz mágnás, Giuseppe Martinelli építette, akinek hatalmas hajózási vállalata volt Brazília kincseskamrájának számító kikötőjében, Santosban. A képzeletemben megfogalmazott amerikai álmot jelképező épület európai (szinte klasszicista) stílusokat ötvözött tervezője pedig egy magyar építész, Fillinger Vilmos volt. (Ennyit az amerikai álomról.)

Az építkezést 1924-ben kezdték el, végül 5 évre rá, 1929-ben adták át,  bűnös magasságokba törő 20 emelettel. Martinelli eredeti elképzelésének megfelelően tovább folytatták az építkezést, míg vegül 1934-ben elérte a tervezett 30 emeletet. Intrikák sora és az emberek félelme övezte az építkezést, hiszen 10 emeletnél magasabb épületet akkoriban még nem láttak.

Martinelli, hogy elhárítsa a babonákat és bebizonyítsa, hogy az épület nem dől össze, a felhőkarcoló tetejére építette saját rezidenciáját.

A történet a tulajdonos számára akkor ért véget, amikor további anyagi forrás hiányában el kellett adnia az épületet, amit az olasz állam vett meg. A brazil kormány, mintegy 10 évre rá pedig elkobozta, így végül az épület a brazil állam tulajdonába került.

Aranykorában, az 1.267 helyiségben szépségszalonok, éttermek, kaszinók, éjszakai mulatók, boltok működtek, a híres Hotel São Bento luxushotel, a nagynevű Cine Rosário mozi, sőt még egy templom is. Fényűző lakosztályaiban a város és talán az egész brazil társadalom legmódosabb urai éltek.

Az épület megélve a valaha látott legnagyobb fényűzést, rohamos hanyatlásnak indult az ’50-es évektől és hírhedt nyomortanyává vált, helyszínül szolgálva a korszak leghíresebb bűntényeinek és gyilkosságainak. A város vezetősége végül visszafoglalta az épületet 1975-ben, 4 év alatt kipucolták, felújították, azóta pedig a legfőbb pénzügyi intézetek székhelyeként szolgál.

Két éve megnyitotta a kapuit a közönség előtt is. Ingyen felmehetünk az épület tetejére, ahonnan lábunk előtt terül a são paulo-i épületrengeteg tájképe. Martinelli pénze nélkül nem készült volna el a felhőkarcoló, a mágnás neve mögött homályban maradt magyar építész nélkül viszont nem lett volna a város örökségét őrző híres épület.

Ki lehetett Fillinger Vilmos? Hogyan került São Paulo-ba? Hogyan lett Martinelli építésze? Milyen érzés lehetett a város aranykorát elindító, álomba illő terv kivitelezésében részt venni, a kontinens legimpozánsabb épületének az építésze lenni? Ha lenne egy időgépem, mennék a noteszommal, rohannék Fillinger úr után tervező asztalok és álványok között.

A paulistanok nevében is, köszönjük Fillinger úr!

Bár a brazilokról tudjuk, hogy a vizuális művészetek nagymesterei (lásd a graffiti, street art, kortárs képzőművészet, a fényfestés, videóinstallációk és nem utolsósorban a reklám világát), az animációs világban, nemzetközi porondon nem igazán tudták megmutatni tudásukat. Eddig. A animációs Oscarnak számító Annecy filmfesztivál fődíját idén egy brazil egészestés animáció vitte el, megtörve ezzel a jeget és reflektorfénybe állítva a brazil animációs világ tehetségeit. Luiz Bolognesi rendező Brazíliában nagy névnek számít, ezúttal a világ is megismerheti.
A történet egy halhatatlan hősről és szerelméről, Janaína-ról szól, akit 600 éve szeret. Brazília négy történelmi fázisán keresztül vezet a szerelmi szál: a gyarmatosítás, a rabszolgatartás, a katonai rezsim, illetve a jövőbe helyezett utópisztikus világban, az ivóvízért folyó háborúk idején. A film egyaránt megcélozta a fiatalabb és a felnőtt közönséget, a két főhösnek pedig a brazil filmvilág két fiatal csillaga, Selton Mello és Camila Pitanga adta a hangot. Nem feledkeztek meg az ország nemzetközi hírű legnagyobb nevéről sem: Rodrigo Santoro tolmácsolja egy indián nagyfőnők hangját.

Rio 2096 – Szerelem és fúria. (A cím Rio 2096 elnevezése csak a nemzetközi változatban található. Szerintem egyszerű marketing fogás, hogy az emberek tudják, brazil alkotásról van szó. Ó ezek a fránya klisék.)

Ha már olyan sokat beszéltem róla, egy pár kép a tavaszodó trópusokról, a strandunkról, kis lakunkról. Érik a banán, a papaya. Élvezzük, amíg lehet.

Beijos

(Képre kattintva íme a kis galéria.)

São Paulo híres történelmi központja igazi gyöngyszem, számtalan gyönyörű, régi épülettel.

A város kulturális örökségének egyik legfontosabb tagja, a turisták által kedvelt Vásárcsarnok, azaz a Mercado Municipal.

Az eklektikus stílusú épületet 1928 és 1933 között építették.

A csarnokban zöldség- gyümölcs, sajtfélék, husok és fűszerek mesés gazdagságú választéka található. Életemben ennyi és ennyiféle sajtot, husokat és fűszereket nem láttam.

A piac kínálatát és arculatát nagyban befolyásolta az olasz bevándorlási hullám, a mai napig rengeteg olaszos áruval találkozunk.

A gyönyörűen kínált gyümölcsök között számtalan a kuriózum és a pompázatos színű, formájú trópusi gyümölcs – turistáknak mért árakkal.

(A Mercado Municipal híres vendége, Federer)

(Trópusi gyümölcsözön)

Hatalmas tartályokban állnak a mogyorófélék: kesu, makadám, para, mandula és még sorolhatnám a hosszú listát, ha tudnám a nevüket.

Kisebb túlzással azt is mondhatjuk, hogy tonna számra áll a hatalmas, szárítótt tőkehal a csarnok pultjain. A bacalhau a portugálok hozatéka, a brazilok is nagyon szeretik, nekem valahogy nem füllik rá a fogam, magyarázatot nem tudok adni rá.

(Bármikor látom ezeket méretes haldarabokat, elszórakoztatom magam a ‘kiterült, mint a bacalhau’ szólással.)

Az italkereskedések egymással versengve kínálják a ritka italokat a világ minden tájáról. Olyan nincs a világon, amit ebben a városban nem találhatnánk meg, ebben biztosak lehetünk. Az egyik borkereskedőnél példaul találtam egy 5 puttonyos Tokaji aszut, azt hiszem 95-ös lehetett, mutatos díszcsomagolásban. Ára: 3500 R$ (egy real 110 Ft)
(A kép csak illusztráció.)

Még szerencse, hogy kissé bonyolult megközelíteni kocsi nélkül a csarnokot (pedig nagyon közel van hozzánk), mert mindig ott lógnék. Könnyítek a pénztárcámon, de kétségtelen, hogy két hétig Toscanaban érezzük magunkat.

Aki jönne São Paulo-ba, ki ne hagyja… pelo amor de Deus.