Elérkezett az idő, amikor azt mondhatom, egy éve indultam neki az ismeretlennek két bőrönddel, sok-sok reménnyel, boldogságtól és kalandvágytól csordultig telt szívvel. Legfőképp fel sem fogtam az egészet. Otthoni idő szerint MOST van a percre pontosani évforduló (14:35-kor indult a repülő) – hogy hátra hagytam az öregkontinenst. Itt holnap is ünnepelek – hogy megérkeztem 🙂
Drága Ibike kísért ki a reptérre, vele rohantunk utolsó pillanatban, mert a változatosság kedvéért késésben voltam.
Csak hálával tartozom a Jóistennek!
(Ezek után pedig már nem lehet kifogás, hogy új vagyok és a többi.)