Júniusban, félévi itt-tartózkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy megérett az idő egy kis nőcis önkényeztetésre: vettem egy halom divatlapot. Elvégre divatban is élen jár az ország, pont a híres são paulo-i bemutatók után jártunk és halvány fogalmam nem volt arról, hogy mi a helyzet divat terén az országban. Azon a pár bulin kívül, ahová L elvitt, a bevásárlóköpontok és az utca emberétől eltekintve sok viszonyítási alapom nem volt. Bár ezeken a bulikon kaptam egy kis ízelítőt a modern brazil nő öltözködési stílusáról, a bevásárlóköpontokban a felháborító árakról és a nem túl brazilos stílusról, az utcán pedig hozzászoktam a teljes ízléstelenséghez, ideje volt megismerni, hogyan legyezgeti a hiúságát egy helyi ‘patricinha’. ( Így hívják Brazíliában azokat a nőket, akik csak a szépségükkel és a megjelenésükkel foglalkoznak. Lássuk be, vannak egy páran.) Kissé csalódtam, mert brazil istennőkre számítottam, brazil stílusra, egzotikumra. Itt rám mondják, hogy egzotikus. Fehér, sápadt, európai. Mi számít trendinek? Az európai, a brit stílus, minden, ami számomra rideg, mindenféle spiritusz híján. Gisele Bündchen és Adriana Lima, a két amerikaiaik által felfedezett szupermodel minden mennyiségben és alapvetően a német leszármazottak sápadt, hamvas, férfias típusai. Ha brazil istennőket keresünk, megtaláljuk a karneválon és a szappanoperákban. A helyiek elmondása szerint pedig Rióban vagy a vidéki városokban. Ruhák terén is színekre, trópusi mintákra, brazilos, forró stílusra számítottam. Kevés van, viszont tény, hogy az ország csak úgy tobzódik fantasztikus divattervezőkben, akik kezdenek betörni a divatvilág nagyjai közé. A divatlapok által ismét megbizonyosodhattam arról, hogy a gazdagok mennyire mocskosul gazdagok, virágzik, tombol a luxusipar, a divat köré fejlődött egy hatalmas iparág és a brazil identitás pedig leginkább külföldön tapasztalható jelenség. Volt szerencsém megismerni sok embert, aki tiszteli és szereti a helyi értékeket, de még mindig nagyobb azok tábora, akik csak majmolják a kűlhonit és semmibe veszik a helyit. A Vogue, Elle, Bazaar, L’Officiel komboval arra következtetésre jutottam, hogy divatból ekkora adag egyszerre elég is volt. Bár azt is be kell vallanom, hogy bolondja vagyok minden cicomának annak ellenére, hogy a büdös életben nem adnék egy fillért sem arra a sok ostobaságra, amit megvetetnek a sznob helyiekkel. Mégis mi a legkatasztrofálisabb tanulság mindfelett? ‘Anyuuuuuu, nincs egy ruhadarabom sem!’
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: