Ezt az  csodaszép kis palotát teljesen véletlenül fedeztük fel, hullafárdtan, miután végigszántottuk a központ lepukkant, mocskos negyedeit. Ezt a képet a Neten találtam, összehasonlíthatatlan a látvánnyal, amibe belefutottunk. Ugyanis mi este voltunk, kimerülten, nyügösen, csak arra gondolva, hogy aludhassunk. Ráadásul az utcáról nézve afféle ízléstelen, giccses épületnek tünt, ami max low-budget horrorfilmekhez használnak. Bementünk az udvarba és ebbe a kis gyönygyszembe bukkantunk. Apró kis lámpák, gondozott kertecske és nagy, kövér macskák minden kis kapualjban.  Nyugalom szigete a nagy betondzsungelben.Ez az igazi időutazás. Minden fárdtságunk egy pillanat alatt elillant és csak ott ücsörogtünk megszeppenve, boldogan és terveket szövögettünk arról, hogy mit, hogyan csinálnánk, ha miénk lehetne ez a mesés kis palota – a brazil metropolisz kellős közepén.