Elkezdtem ezt a blogot figyelmen kívül hagyva egy apró, nem túl jelentéktelen szempontot – alig használom az anyanyelvem (heti egyszer talán), és végigfutva pár sort az eddig írtakból, jól elszégyelltem magam. Most vagyok a nyelvtanulásnak abban a szakaszában, amikor semelyik nyelven sem és már sehogy sem tudok komunikálni. Bízom benne, hogy az itteni kis firkantások segítenek visszatalálni édes anyanyelvünkhöz. Sokszor úgy fogalmazok meg dolgokat, ahogy a helyiek mondják, ami leginkább úgy hangzik mint egy külföldi szájából, aki magyarul tanul. Jót tesz nekem is, remélem idővel belejövök, hogy tényleg az legyen itt és olyan formában, ami velem történik, amit felfedezek, megismerek, amiben megbotlom vagy éppen, amit kritizálok. Csókok… lassan leredukálódik a komunikációs képességem vizuális szintre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: